Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Kalandozások a Magas Tátrában

Ha számba vesszük azokat a csúcsokat, melyeket katonás sorrendben, szorosan összefüggő láncot alkotva látunk a Furkotából kiinduld hosszú Szoliszkó gerinccel kezdődni, a következőket fogjuk megkülönböztetni: A Szoliszkó mellett látjuk a Bástya tűszerű csúcsát. Alatta a Mlinika teknőjét, mfajd a Tlupa és Koncsiszta-csúcsokat. Aztán a Ferenc József-csúcs óriását, melyet könnyen felismerhetünk a felénk néző oldalon látható katlanszerü mélyedés sötét árnyékfoltjáról. Tőle jobbra, mintha csak apró dombocska volna, emelkedik a valójában 2218 méteres Felkai-csúcs

# horpadasában a Lengyelnyereggeí és ennek folytatásában a Felkai-völgy mély bevágódásával. Képmezőnk közepén, helyezkedik el a Kis Viszoka csipkés taraja.. Mögötte a BibircS, a hoszszu Szekrényes-gerinc és ennek végében a szélesjen terpeszkedő Nagyszalóki-csúcs, leszakadásában a Tarpatak völgyével. Ebből a szakadékvölgyből még középlátásu ember is jól kiveheti a Vöröstornyot, Jégrvölgyi-csúcsot, Középormot, az Ottó amfiteátrális katlanát, a Kistarpatak völgyét s az ebből hatalmas arányaival imponálóan kiemelkedő Lomnici-csúcs gránittömegét. Mögötte a Késmárki- és Hunfalvi-csúcsok tűnnek még föl, hogy aztán a Nagy Morgáson túl" ismét a távofság ködébe vesszen a tájék és a Fehér-víz falán túl ne mutasson semmid ^a Bélai-mészhavasok láncából. Ez a remek hegység egyfelől a L i p t ó i - h a v a s o k, másfelől a Szepesi-Magúra közé ékelődve, a maga 45 kilométeres hosszá'val, 14—15 kilométeres szélességével, 2200—2500 méteres gerincmagasságával, előkelő helyet foglal el a Kárpátok hatalmas félkörös láncában. Hossztengelye délnyugaton a K o p r o v a-v ö I g y b ő I hirtelen kiemelkedő 2496 méter magas Kriváň na I kezdődik és északkeleten a R é z a k n á k, illetőleg K I o t i n v ö I g y felé hanyatló 1497 méteres Homlokossal ér véget. Jellegére nézve sziklahavas alpi-hegység s bár alpesi mértékkel i — 481 — 31