Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Dunajectől Homonnáig

A Pieninek lánca. A Dunajectől—Homonnáig. Szepesmegye északi részén, Régi Magyarország és Galícia között, egy darabon a Visztula vízkörnyékéhez tartozó Dunajec alkotott határt és egyfelől a Pienninek, másfelől a Szepes-Magura hirtelen tornyosuló mészszirtjei közé szorítva, a szurdokvölgyek egyik legbámulatosabb példányával ajándékozza meg a természeti szépet kereső vándort. A Poprád-melletti Szepes-Béláról Tótfalun s onnan a SzepesiMagúra Szmrecsiny és Spitzenberg nevű óriásai között«, a 965 méter mögasságig fölkúszó Relyov-hágón át, a szeszélyes alakú mészszirtek, sasbércek, kopott kőtömbokj csupasz kőóriások, hitvány cserjésék, századok óta élő tündérregék és végeláthatatlan fenyvesek birodalmában, a Rieka-pataR szédítő mélységű szakadéka fölött ereszkedünk le a Dunajec határszabó völgye felé. Útközben parányi, utcanélküli, úgynevezett völgyteíepülésű, szétszórt házikójú falvacskákon megyünk keresztül. A fenyvesek árnyékában itt Relyov, Hági, tovább Hanus- és Mátyásfalva, majd a Hafkapatak menti Lechnic ülnek. Egyik jelentékteíenebbb, mint a másik. Lakosai a kecskeszőr fonással-, faárúk készítésével-, havasi legielők kaszálásával-, pásztorkodással-, mész- és szénégetéssel foglalkozó gorálok. Ez a lengyel-morva és német keveróknyeívet beszélő, sugár termetű szláv nép, ' melynek férfiai térdig érő ingből, hosszúszőrű bundából, vastag, sajátszőttes gyapjú nadrágból, bocskorból és araszos karimájú zsírtól csepegő kalapból álló viseletükkel amilyen rendétlenek és piszkosak; . sárga vagy piros csizmáikban, arany vagy ezüst paszomántos, hímvarrásoS bundácskáikban, tarkahímzésű, pántíikadíszes ruháikban, olyan ékes a fehérnép. Ezen a vidéken nincs egy, a többi közül sajátságos alakjával elütő szírtrom, barlang, faóriás, sellő, vízesés, vagy időszaki forrás, — 469 — 30