Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Szepesség.Késmérktól Dukláig

mely aztán több, mint száz éven át kedves tartózkodási helye az egymást váltó Rákóczyaknak. 1642-ben a zálogbirtokbói örök birtok lesz, amennyiben I. Rákóczy György erdélyi fejedelem a III. Ferdinánddal kötött béke értelmében több vidéki várral egyetemben, örök tulajdonul kapja. A vár Rákóczyak birtokában szinte újjászületik. Uj körfalakat kap. Bástyatornyait, tetőzetét, ajtóit, ablakait, erkélyeit kijavítják. Raktárai megtelnek hadi szerekkel. Kamarái élelemmel. Maga az úgynevezett palotarész is, noha nem lakják, nemcsak' ujul, hanem szépül is. Homlokzatára ugyanattól a mestertől, aki a közeli fricsi kastély híres sgraffitóit alkotja, az egykorú följegyzésekben »páratlanul szép«-nek mondott rajzok kerülnek. És új bálványokat kapnak a kapuk is, melyek fölött márványba faragva mindenütt ott díszlik az ősi Rákóczy-címer: a hármas halmon álló kerék és ezen a szétterjesztett szárnyú, jobbjában hajlott, magyar tipusu kivont kardot tartó koronás sas. 1 1687-ben tüz üt ki a várban. Egyszerre négy helyen csap föl belőle a láng. És a német ői'ség nem hogy sietne oltani, bezárja a főkaput, hogy a vár alatti falu lakossága se olthassa. Igy aztán teljesen elég annak mindén éghető része, amit pedig meghagy a tüz, azt at tornyokban fölhalmozott lőpor fölrobbanása olyan tökéletesen elpusztítja, hogy többé gondolni se lehet kijavítására. A vár alatti kastély bár megmaradt, de az is erősen érzi az idő múlását. Tatarozásra volna szükség. Ám könnyű ezt megállapítani, dé nehéz végrehajtani. A tulajdonosok közül Zrinyi Ilona, a kudarccal végzőcsött Thököly-féle fölkelés áldozata, a törökországi Izmidben várja az idők fordulását. Rákóczy Julia Bécsben, II. Rákóczi Ferenc a jezsuiták neuhausi kolostorában raboskodik. Igy a kastély omlik-bomlik tovább mindaddig, míg Ferenc elérvén nagykorúságát, végre átveheti birtokait. Ezt a jól-rosszul kijavított kastélyt keresi föl olykor-olykor II. Rákóczi Ferenc, úgyis mint Sárosmegye örökös főispánja, úgy is mint szüleire, őseire emlékeztető kedves helyet. Az 1700-ik év november havában, XIV. Lajos francia királyhoz és külügyminiszteréhez, innen írja azt a levelét, melyben kifejti, hogy: »Franciaország és Magyarország jóléte és érdeke azonos, s mert a magyarok felette elégedetlenek a bécsi udvar törvénytelen eljárásaival, most inkább, mint valaha eredményt lehetne érni, ha Franciaország a magyaroktól meg nem vonja segélyét.«... Ezt a levelet egy Longuevalt nevü belga származású császári hadnagyra bízta abban a reményben, hogy az majd kézbesíteni fogja. De Longuevaltnak első dolga Bécsben megmutatni a levelet, aztán pedig játszani tovább a meghitt ember szerepét: hozni-vinni a válaszokat, mígnem összegyűl a terhelő anyag, mely elégséges felségárulás címén elrendelni Rákóczi elfogatását. 1701 április közepén Rákóczi levelet kap Bécsből, nénjétől, Aspremont grófnétól, melyben tudatja, hogy Longuevalt elfogták és magyar urak leveleit találták nála. Rákóczinak a lengyel határhoz közef eső Nagysárosból könnyű volna menekülni, de nem akarja otthagyni feleségét, így abban a biztos tudatban, hogy pár nap múlva elfogják, megadással várja a következe n d'őket. És nem kell sokáig várakoznia. Még azon éjjel Solari császári tábornok cserepárjaival körülveszi a kastélyt, felsőbb parancsra való 459 —