Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Szepesség.Késmérktól Dukláig
faragott székeivel, fölöttük az orgonakarzatial, melynek 22 változatos orgonáját 1651-ben Günther György mester készítette. A templom érdekes sgraffitdíszes h a r a nn g t o r n y a 1526-ból vafó. Nem kevésbbé érdekes ág. evangélikusok által 1727-ben épített fatemplom, melynek dongaboltozatát négy cirbolyafenyő oszlop tartja. De legmonumentálisabb épülete az 1894-ben felavatott evangélikus templom, keleti fala mellett egy gyönyörű márványmozaikos mauzóleummal, melyben a török földről hazahozott Thököfy Imre szabadsághős földi részei porladoznak. Míg a mauzoleum csillogó márványfalait és csodás mozaikjait nézzük, múltba zarándokló lelkünk előtt fe'edésbe merült történetek, országsorsot intéző alakok képei suhannak el. A sok közül egy drámai kép válik ki: Sötét, ablaktalan, hatalmas kőkockákból rakott, bordáboltozatú terem tűnik elénk. A terem közepén az elaggott, szélütött Thököly! István, az árvái, likavai, rózsahegyi, késmárki és erdélyi birtokok hatalmas ura, amint átadja ősei kardját az ifjú Thököly Imrének, áldást és átkot mondva rá egy i dobén. Áldást, ha szolgálja, átkot, ha elárulja a szabadság ügyét. Aztán elvonul előttünk a mauzóleumban ma csendesen porladó» Thököly Imre története. Látjuk a hír, dicsőség magaslatán, diadia Irnas, csaták tüzében és látjuk menekülni a hazából s messze idegenben, reményfogyottan, elhagyottan pusztulni el. Sorsa a szabadságvédők sorsa volt. Győzött, elbukott, idegen föld rögei alá jutott, hogy később, haló porában jusson vissza az anyai földbe, melyet mindénnél jobban szeretett és amelyért mindenét föláldozta. Elhagyva Késmárkot, Leibicen, Ruszkin és a kedves Lőcse-lublóis mészkőhegységen át, öt-hat órai gyaloglás után, Lőcse bástyatornyos falai alatt állunk meg. A hasonnevű patak partján, elaggott fűzek keretében, gyönyörű vidéken fekszik. Előterében a Lőcse-patak keskeny völgye, hátterében a Branyiszkói-hegységi kéklő lánca, melyre a város épülettömbjéből magasan kiemelkedve, az ősi Szent Jakab templom tornya rajzolódik. Nyolc évszázad változó eseményeit: örömét, bánatát, tenger szenvedését, megaláztatását és dicsőségét, virágzását és hanyatlását, a nemzeti érzésnek csodálatos fellobbanását és kialvását, a középkori, patriciusvilág fényét és gazdagságát hirdeti itt mindén. Főterét a középkori építőművészet egyik legérdekesebb emléke, a2 oszlopfolyosós városháza díszíti. A XVI. század elején építették. Mint az egykori »ci víta s provinciáé c a p i t a I i s«-nak, a szepesi szász tartományi székely főépületének, gazdag történeti múltja van. Dúsgazdag patríciusaiból alakúi szenátusa innen kormányozta a szász városokat. Bethlen Gábor fejedelem 1626-ban itt írta alá a második bécsi békének nevezett okmányt. Innen indultak ki a Habsburgés Rákóczi-párti mozgalmak szálai és Andrássy István kurucai innen tartották rettegésben a környéket. Egy sarokpilléréből' még ma is kiáll az éfethaíáíjogot hirdető pallos és ez a pallos, mint a XV—XVIII. századok története igazolja, nagyon sok vért ontott hol a nemzeti szabadságért, hol ez ellen küzdők táborából. , , I Közvetlenül a városháza mellett emelkedik a Szepesség egyik legrégibb, nagyságra, műértékre nézve legkiválóbb szentegyháza, a - 453 - i
