Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Szepesség.Késmérktól Dukláig

J a k a b-t e m p í o m. Már Robert Károly is ebben a templomban mondatott misét, mikor 1312-ben hű szászaival Csák Máté ellen a rozgonyi mezőre indult. Hunyadi Mátyás a csehek elleni harcok idején nem egyszer imádkozott a szent faíak között és azok fölött aratott győzelmei emlékéül emeltette 1475-ben azt a szárnyasoltárt, melynek műértékre nézve nem volt párja az országban. Épületein a régiség patinája büszkélkedik. Keskeny, magas, boľtozatos termű, árkádos-bástyás emfékei a középkornak, (ľ. az Építészet c. fejezetet). Ősi palotáinak egyik legszebb emléke a T h u r z óh á z, melynek látása egy rég letűnt korszak eseményeit juttatja eszünkbe. Ki nem olvasta Jókai örökszép regényét, a »Lőcsei fehér asszony«-t? Korponainé Géczy Juliánná és a daliás Andrássy István szelleme lebeg a palota íves boltozatú termeiben. Megelevenednek a képek. Egymásután vonul el Korponai, Löffelholtz, Belleville lovag, Pefargus és az ősz Fabricius nemes, patriarkális alakja. Átérezzük azokat az eseményeket, vágyakat, törekvéseket, fanatikus honszerelmet, emésztő gyűlöletet, tenger fájdalmat, senkivel nem cserélő boldogságot, éfetundort és é ín i vágyat, mely e palotában megforduló emberek tetteit irányította s ebben a lelkiállapotban egészen másként ítéljük meg tetteiket, mint a száraz, lélektelen történelmi események világánál. A Thurzó-palotából átmegyünk a Probsztner-kertbe. Rozsdamartán, elhagyottan, itt áll ma is a költőfejedelem regényéiből ismert Ketter-hauschen és egy rejtett, bemohosodbtt bástya ajtókeretében ott látjuk a lőcsei fehérasszonyt ábrázoló repedbzett, porlepett képet, melyhez Lőcse pusztulásának emléke fűződik. Vájjon ki nem ismeri ezt a történetet? Löffeíholtz császári hadvezér 1720. évi ostromát és ebben a lőcsei fehérasszony : Korponainé, Géczy Julianna szerepét, kit a gyermeke iránti szeretet árulásra csábított?! Ezért esett el Lőcse. De ezért gördült le az áruló szép asszony feje is. Több, mint kétszáz éve ennek, db a múló századók sem tudták megbocsá jtani az áruló bűnét. A rege szerint nyugodni nem tudó fejnélküli teste minden újhold éjszakáján föl-föltűnik az elárvult bástyák tövében és jaj az élőnek, ha vele találkozik. Lőcséről a hasonnevű patak partján leereszkedünk a Hernáid mellett űíő Iglóra, Szepesmegyének ebbe a rendkívül élénk, kedves tájrészletekben gazdag városába, mely már a XIV. század elején is egyik legjelentékenyebb helye volt a XXIV szepesi városnak. Róbert Károly 1328-ban széleskörű kiváltsággal ruházta föl. Még ugyanebben az évben megkapta a selmeci jogot s ezzel belépett a hét bányaváros közé. 1772-ben, 360 évi lengyel" birtoklás után, midőn a XVI, szepesi város visszakerült Magyarországhoz, |itt folytak ľe a vissz a kébe ľez é s fényes ünnepségei. Ettőf az időtől kezdve csekély megszakítással", 1876-ig, a XVI szepesi városból álló provincia székhelye, melynek egykori székháza, természetesen más rendeltetéssel, még ma is á If. A mai Igíó egyik látványossága 1893-ban restaurált gótstílű templomának 86 méter magas karcsú tornya. Kedvenc kiránduló helye a fenyvesekkel körülvett János-völgy. Ritka érdekésségű természeti ritkasága a Hernád áttörése és történelmi emlékű helye a Létánhegyi mészkőfennsíkon álló Lapis refugii (Menedékszirt), melyen a Szepesség szász népe 1241-ben hosszú ideig védte magát Batu khán 454