Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Szepesség.Késmérktól Dukláig
1772-ben, Lengyelország első felosztásakor, az 1412-ben elzálogosított területek visszakerültek ugyan Magyarországhoz, de nem kebelezték a vármegyébe, hanem »XVI szepesi városok kerülete« néven önálló törvényhatósággá lett. Ez állapot 1786-ig állott fenn, mikor II. József a kerületet a X lándzsás székkel együtt a vármegyéhez kapcsolta. Négy évveí később, 1791-ben a XVI. szepesi város és a X lándzsás szék újra önálló lett, mígnem hosszú vajúdás után, 1876-ban, önállóságuk végleges megszűnésével kialakult a mai Szepes megye. Eme rövid történeti bevezetés után kezdjük meg vándorutunkat és keressük föl a jelentékenyebb szepesi városokat. Első állomásunk a Magas-Tátra aljában, a Fehérvíz, Leibic-patak és Poprád-folyó egyesülésénél fekvő ódon, bástyatornyos, a középkori építészet értékes emlékeit őrző Késmárk. Mikor a nevét kiejtjük, a történelmi emlékek egész sora rohanja meg a lelkünket. Mintha csakugyan éreznők a hazától búcsúzó kuruclaníos által megénekelt hideg szelet, mely ott zúg folyton a völgy fölött és regéli az elmúlt 1 id'ők történetét' Várának ódon bástyatornyai eszünkbe juttatják a. harcos időket: a huszita háborúk kegyetlenkedéseit, Thököly, Rákóczy szabadságharcainak vérrózsás epizódjait. A bástyák tövében mintha látnók a szabadság ügyének vértől csepegő, fölnégyeit, kerékbetört, bitóra húzott mártírjait s mintha látnók az éqigérő lángtengert, mely a császári seregek nagy örömére a Rákóczi-hű várost elhamvasztotta s idegen nyelvű, dé magyarérzésű lakosait nyomorba juttatta. A láncos kapun 'keresztül benézünk a várudvarra. Századok .suhan á sát érezzük. Mintha a középkor egy darabja tolódnék a szemeink elé. Az íves ka p u ke rétből megkapó képben tűnik elénk a csakneLnrt hatszáz éves vártemplom. Átmegyünk a kongó, begyepesedett várudvaron. Megszemléliük az alacsony, bordaboltozatú vasrácsos ablakú szobák sorát, melyekben a Zápolyák, Batthyányiak, Laszkyak, Thökölyek laktak egykoron és közben a letűnt idők ezer emléke újul bennük. A vártemplom márványból faragott ajtaja fölött a Thökölyek kopott, töredézett címere hirdeti a multat: négy mezőben kivont karddal egymásnak forduló oroszlán, a harci bátorság, hűség, erő, gazdagság szimbólumai. És a Thökölyek története igazolja, hogy ezzel a címerrel nem oknélkül büszkélkedtek. Benyitunk a templomba. Míg a kongó márványkockákon végig' lépdelünk és sorranézzük a százados emlékeket: hadi trofeumokat, lánccal, lakattal ellátott, iniciálé-gazdag ősi templomkönyveket, faragott sírköveket, kikopott padokat, színehagyott festményeket, az ősz templomszolga ajkáról patakként folyik a szó: ...ebben a padban u'.ť valamikor a kuruc fejedelem, ... ez a golyótépett zászló az eperjesicsatából való, ...ez alatt a sírkő alatt alussza álmát a nyughatatlan vérű Laszky Jeromos, ...ebből a kapcsos könyvből imádkozott a nagyasszony, Zrinyi Ilona ...és ezek a kopások az Üdvözítő hét sebe képén, csókoló ajkának nyomát őrzik . .. A város egyéb nevezetessége a Főutca elágazása előtti téren az. 1461-ben épített s 1533-ban restaurált tornyos v á r o s h á z a; az 1486ban készült gótstílű rom. kat. p lebá,in ia-te m p lom, főoltárán remekművű kereszttel, hajójában az egykori városi szenátorok támlás,. - 452 - i
