Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Szepesség.Késmérktól Dukláig

Poprádot, Olasz it és V á r a f j á t, nemkülönben a XXIV. városhoz nem

1 tartozó Podo li n, G n é z d a és L u b I ó városokat, Wladiszláv lengyel királynak 37.000 garasért (kb. 100.000 pengőnek felel meg) zálogba adta. Ezzel a Szepesség történetében megkezdődött a 360 évig tartott lengyel uralom, mely id'ő alatt a városok igazgatásában egy különleges jog

1 alakult ki. A terület kormányzója a Lu'bló várában székelő sztaroszta lett, kinek alárendélt hatóságai voltak a 13 város tanácsai által évenkint választott gróf, az egyes városok bírái ós a küldötteikből alakult 100 tagú tanács, kik a gróf elnöklete alatt évenkint háromszor gyűltek össze tanácskozásra. A tartomány első közigazgatási és bírói tisztviselője a gróf, ki a 13 Ýáros bíráiból alakúit u. n. grófi székkel (Grafenstuhl) alkotta a legfőbb végrehajtó szervet. Minthogy az egyes városokra kivetett adók beszedése és a király kincstárába szállítása is a grófok jogkörébe tartozott, ez később, különösen a Lubomirszky-grófok idejében rendkívül sok visszaélésre, zsarolásra s a polgárság kifosztására adott alkalmat. A tartomány első közigazgatási és bírói tisztviselője a gróf, ki rablók támadásaitól. Giskra maga Késmárkon lakott. A megerősített városok birtokáért, nemkülönben a nedeci, íubíói, richnói várakért, hosszú ideig folyt a vérbe fúló elkeseredett küzdelem. De nem volt jobb a helyzet Magyarországnak megmaradt szepesi részeken sem, melyeket Mátyás 1465-ben Szapofyai Imrének adományozott. A Szapolyaiak alatt a városok elvesztették százados önállóságukat, kiváltságaikat, úri fennhatóság alá kerültek' és szabad polgárokból jobbágysorba sűlyedtek. A Poprád patak a Menguszfalvi völgyben. A mohácsi vész utáni, testvérharc, a Bocskay, Bethlen, Thököly és Rákóczy-féle szabadságmozgalmak, nemkü

Eönben a rendkívül kiélesedett vallási küzdelmek, súlyosan nehezedtek a városok polgáraira és nemcsak megbénították azok fejlődését, hanem súlyos anyagi zavarokat is támasztottak. — 451 — 30