Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Szepesség.Késmérktól Dukláig

•és milyen sorscsapások űzték ki őkat a rengetegből s tették a vidéket századokon át lakatianná? Olyan kérdések ezek, melyekre határozott feleletet adhi nem tudunk. A Kr. u. IX. században kezd oszladozni a homáiy. De még mindig kétséges, hogy a Hernád és Poprád völgyébe valóban feljutottak-e Zalán bolgárainak egyes törzsei, vagy a morva-sziáv telepesek, hiszen az egykorú följegyzések még Szent István korában is lakatlannak mondják a területet. A XII. századtól kezdve ugrásszerűen szaporodik a történelmi emlékek száma. Az első hiteles' adtat, mely az litteni életről beszámol, 1129-ből való. Ebből tud

fjuk, hogy a XII. században Szepes vára — ha nem is mai alakjában — már állott és annak ispánja s a terület grófja, II. István öccse, Boris herceg volt. II. Géza alatt (1141—1161) kezd benépesedni a tájék. Ugyanis ekkor veszi kezdetét a szász vendégek gyarmatosítása, kik a közeli Sziléz iából vándoroltak be a kárpátalji néptelen vidékre, magukkal hozván viszonylag fejlett kultúrájukat, anyagi és szellemi életüket szabályozó jogkönyvüket, az úgynevezett Zipser Wilikürt s királyaink különös gondoskodása, védélme alatt csakhamar megerősödve, Provincia Saxonum dé Scepus név alatt, külön grófságot alkotó 24 városból áüó tartományt létesítettek, mely »U n i v e r s i t a s XXIV R e g a í i u m C i v i t a t u m Terrae S ce p us« hivatalos elnevezéssel került a történelembe, állván a főispán és a szepesi gróf legfőbb vezetése alatt. A Xlil. század végén, illetőleg a XIV. század elején, uj raj telepedett le a mai Szepesség cféli részében, nevezetesen Gölnicbánya környékén. Ez a raj Würtemberg'bőí jött és a sziléziai Zipse r éktől megkülönböztetésül Gründ'íer név alatt hét, századokig virágzó bányavárost alapított, névszerint G ö ín i c b á in y iát, S z o m o I n o k o í, Svedlért, Kro m pach o t, Stoószt, Remetét, és Merényt. A vidék legnevezetesebb városa Gölnicbánya, IV. Bélától kapta szabadalmát s az Anjouk alatt szűkebb környékéveí együtt megkapta a selmeci-jogot, melynél fogva teljesen kikerült a megye hatósága alól. Gölnicbányának és Szomoínoknak külön kamaragrófjai (comes montanus) voltak, míg az egyes községek egymástól függetlenül intézték ügyeiket és bíráikat, szenátoraikat is szabadon választhatták. A IV. Béla-fé'e szabadalomlevelét 1271-ben V. István erősítette meg. Ennek értelmében területeiken minden megszorítás nélkül szabadon űzhették a bányaművelést és a nyert ércek földolgozását; adók, vámok alól mentesültek s kötelességük csupán a területeikre érkező király és országbírók elíátása, háború esetén pedig katonai szolgálat teljesítése volt. A Csák Máté és Róbert Károly közötti évtizedes küzdelemben, a Szepesség Károly király pártjára állott és azt olyan hathatósan segítette, hogy az 1312-iki rozgonyi csata után, Róbert Károly kiadott diplomájában maga is elismerte, hogy a rozgonyi diadáít főképen a szepesi városok támogatásának köszönheti. A szepesi szászok életében Zsigmond uralkodása korszakalkotó. A pazar és könnyelmű életet folytató, örökös pénzzavarban szenvedő Zsíqirnond ugyanis 1412-ben, a szepesi városok közül 13-at, névszerint I g I ó t, L e i b i c e t, D u r a n d o t, R u s z k i n t, Bélát, M e n h a r dot, S z e p e s s z o m b a t o t, S t r á z s á t, M a t e ó c o t, F e I k á t, - 450 —