Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Szepesség.Késmérktól Dukláig

A Magas Tátra lánca Poprád felől. A Szepesség. Késmárktól Dukiáig. Mikor ezt a szót: Szepesség kimondjuk, a képzetek társulása eszünkbe juttatja, hogy neve egyet jeient a természeti szépségek kincsesbanyájával, turisták eldorádójávaf, százados műemlékekkel, tôrténetpatïnas városokkal, diákéveink legszebb emlékeivel. Észak: határán kanyarog a Dunajec csodávölgye. Nyugati részeiben, hókoronás csúcsaival, tükröző tengerszemeivel, ozond'ús fenyveseivel, bizarrságig nagyszerű tájrészleteivel emelkedik a Magas-Tátra. Alatta széles, festői hatású városképekkel, tarka szántócsíkokkal gazdag völgy közepén siklik a Duna vízkörnyékéhez hűtlen Poprád. Lejebb, a megyét teljes szélességében átszelő Hernád, melynek a Létán-hegy alatti áttörése Európa egyik legbámulatosább, legvadabb, legfestőibb szurdokvölgye. A fennsíkon apróvároskák sora. Itt Poprád', Strázsa, Meteóc, Késmárk, Poolin, Lubló. Ott Leibic, Szepesváralja, Igló. Politikai és műtörténelmünk zománcosan ragyogó nevei és beszédés bizonysága annak, mi irmiindéne volt és lenne ennek az országnak, ha évszázadok hosszú során át nem ütköző bástyája a török hatalomnak. A terület történetének első nyoma a múlt idők homályába vesz. Nem tudjuk, hogy melyik' törzshöz tartozott a horda, mely például a mahalfalvi, szalóki, lőcsei, késmárki, gánóci, hradeki, csütörtökhelyi terraszokat ós ősi kősáncokat emelte. Nem tudjuk, hogy a haligóci, porácsi, szepesváraljai, béla i barlangokban mely nép élte primitív életét. Poprád, Késmárk, Béla, Podolin tőzegtelepeiben melyik rakta le névjegyét: kő, bronzkori ittlakásának érdékes emlékeit, A kelta ősök, vagy a germán cotinok, carpok. voltak-e az első ismert őslakók, kik itt, az égbe nyúló hegyek és végtelen erdők rengetegeiben, világtól elzártan, önmagukban és önmaguktól fejlődve élték primitív életüket - 449 —