Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Monoktól Kassáig

dübörgése. Hallhatta az örömrivallgás, éljenzés szíveket izga'omba hozó. s magával ragadó hangorkánját, az elmondott beszédeket, fogadalmakat, esküvéseket, s ha a rádiótechnika mai tökéletlensége még mem engedte látnia a kavargó sokadalmat, a fölvonulás megkapó arányát, a selymek, bársonyok, brokátok, egyenruhák, papi talárok tarka színpompáját, az ékkövek tündöklését, kivont kardbk villanását, kipirult arcok boldog mosolyát, egymás nyakába boruló idegenek ölelkezését: a lélek szubjektív ereje a távollevőknek is bizonyára jelképzelhetővé tudta tenni azt! ľ j Milyen volt ez az ünnepség? Miként folyt le? Milyen beszéidék! hangzottak el? Mint a történelmi napok egyik krónikása, az alábbiakban örökítjük meg: ...1938 november 11. Kassa főutcája ünnepi díszben ragyog. Diadájkapu íveli át az útat, melyre a haladó ősz ellenére virágszőnyegjet terített a Szeretet keze. Zászlóierdő leng a házakon. Virágfüzérek, tarka szőnyegek a nyitott ablakokban. A dóm, illetőleg a ledöntött honvédszobor talapzata előtt, magas emelvény a kormányzói pár, a kormány tagjai és a meghívott előkelőségéK részére. Az emelvényen, emelvény körül, utak mentén, házak ablakaiban, fákon, tetőkön, lámpaoszlopokon, egy ország ünneplő, örömzajos népe szorong. Sokan most látják először Kassát. Sokan, mint visszatérők üdvözlik. Sokan távoli országokból jöttek el, hogy résztvegyenek egy nemzet felszabadulási ünnepén. A dóm órája tizenegyet üt. A Fő-utca kanyarjában feltörő, égdörgésként gördülő, egyre erősbödő éljenzés és kendőlobogás jelzi, hogy közeledik vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó és festői kísérete. A menet megáll a díszemelvény előtt. A kormányzó magas korát tagadó könnyedséggel szökik le almásderes paripájáról s alig foglalja el helyét az emelvényen, már is fölhangzik vitéz Imréd'

y Béla miniszterelnök érces hangja: ...Főméltóságu Kormányzó Ür, Magyar Testvéreim! Kassán vagyunk. Kassa a legendás történelmi hely, Felvidékünk gyöngyszeme, ismét magyar! Szent csodálkozással nézünk körül, igaz-e ez annyiszor megálmodott álom; hogy itt áll a históriáitól terhes falak közt a büszke magyar hadsereg és élén a Hadúr, hogy itt ünnepel az ország sorsának annyi intézője, hogy a kassai dómból tör fel az egek felé a hálaima a Gondviselés Szent István-évi ajándékáért. Itt ölelkezik ma a Felvidék ezernyi próbát becsülettjeí kiállt népe a trianoni börtönráccsal húsz éven át elválasztott kilencmilliónyi magyarral. Ma itt van lélekben velünk minden magyar. Szívdbbogva és könnyes szemmel hallgatja a kassai harangoknak zúgását és velünk együtt éli ennek a nagy magyar ünnepnek minden percét. Óh, hogy tudunk mi örülni, magyarok, egymásnak! Hogy tudunk örülni ennek a félve várt percnek, amikor nincs különbség magyar és magyar közt; amikor nem a íközös veszélynek a félelme-, hanem a találkozásnak közös gyönyörűsége terel össze mindént magyart, amikor lehámlik a lelkekről minden máz és a magyar lelkek az istenadta, istenakarta megértésben feledkeznek {egymásba. - 445 —