Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Monoktól Kassáig

Óh, bár feledtetne ez az ünnep, ez az egyroiisrata'lájás mindent, ami széthúz, elforgácsol, erőtlen ít, pusztít; bár döbbentene rá e pillanat nagyszerűsége arra, hogy megtaláljuk egymás lelkében mindazt, ami egyesít, ami összetart, ami erősít és gyarapít! Ma, az újonnan rajzolt határok közt tízmillió lélèk él, dolgozik, küzködik és ha kell, vérzik a hazáért és e tízmillió lélek' köszöntését tolmácsolóm, tízmillió lélek hűségét, hódolatát nyújtom át Főméltóságú Kormányzó Urunknak. Köszönjük mindazt, amit értünk tett és ;'kérj ük az Egek Urát, áldja megj és ajándékozza meg továbbra is egészséggel, éleslátással, fajtájába, fajtájának jövőjébe vetett törhetetlen j hitteí és bizalomimal, hogy még hosszú éveken át vezessen minkét a magyar becsület és igazságkeresés útján. Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója éljen!... v A taps, éljenzés szűnni nem akaró orkánja tö.'ti be a hatalmas teret. Az arcok ragyognak az örömtől, de sokak szemében fölcsillan a könny. Az emelvény körül már elült a lelkesedés hangja, de hátul, az utca végén, mint a nyári vihar elkésett dörgése, még egyre zúg, düMost Kassa magyar polgármestere: Tószt Já nos lép a kormányzó elé és klasszikus tömörségű mondatokban csendül ajkáról» ...Ebben a magasztos pilíanatban, mikor itt, Főméltóságotok előtt bemutathatom Kassa ős'akos polgársága nevében hódolatunkat, köszönöm Fő m é I t ó ságodna k, hogy lehetővé tette nekünk a (mai napon azt, hogy az ősi város falai között üdvözölhessük. Hosszú, nagyon hosszú volt ez a húsz esztendő és még ezelőtt féi évvé' remélni se mertük, hogy ma már olyan ünnepünk lesz Kassán, ami/yen ünnepe ta an csak 1706-ban volt, amikor a Nagyságos Fejedelem vonult be ide az eíső orH szággyűlésre. Mély hódb'atta! jelenthetem Főméltóságodhak, hogy ez alatt a húsz év alatt Kassa őslakos polgárságából egyetlefi! egy sem akadt, aki'a magyar széliem hitébon megingott volna.. Mi magyarok voltunk, magyarok vagyunk jés azok is maradunk! Mély hálával és hódolattal köszönjük Főméltóságtoknak ezt a nagyon kiváló megtiszteltetést és arra kérem a város mindisn lakosa nevében, mé'tóztassanak bennünket továbbra is nagyrabecsült szeretetükben megtartani.« Alig ül el a tapsorkán, az éljenzés végnélkülinek tetsző zaja, már is új jelenet bomlik. Csarszky János püspöki vikárius, főpapi díszben, ékköves infulában üdvözli a kormányzói párt és szlovák hivei ne^ vében tesz mély hatást kiváltó hűségnyilatkozatot. A felvidéki anyák, asszonyok és leányok nevében Pausz B é, lá n é mond üdvözletet. Az ember gyönyörködve halígatja a csengőn görcfülő szavakat, melyekkel a fejedelmi tartású, Magyarország Nemtőjére emlékeztető nő a minden kegyelmek Istenét kéri : hozza el mie'őbb azt az éljen. a szo: — 446 — 2