Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Monoktól Kassáig

szerűsége, mely a hatalmas dóm minden részéből feléje árad. A misz­tikus világításban a kőtechnika szinte utolérhetetlen finomságú művé­szetének, évszázados szárnyas oltároknak, ablakképeknek, kincsekefe érő festményékneik s a történelmi emlékeknek szinte lavinaszerűen elő­törő olyan tömege veszi körül az embert, melyhez hasonlót még ai külföíd világhíres dómjaiban is ritkán találhat. Ha semmi más neveze-» tessége nem volna ennek a templomnak, mint István mester XV. szá­zadbeli remekei, a filigrán gótikának ezek a bámulatot keltő, áttört csip J keszerü alkotásai, nevezetesen: csaknem a templom hálósboltozatos) mennyezetéig felérő s z e|n i s é g h á z a, Szt. Erzsébet szobrát béfojv gadó m e n in y e z e t e s fülkéje, szószéke és keresztelő me­dencéje, az is megérdemelné', hogy messzeföldrő! zarándokoljanak! el falai közé. í 4 De itt van az 1474—77. években készült s az 1556. évi tűzvéslzi-* bői szerencsésen megmentett 4 méter szé\es, 6.5 méter magas főol­tára is, mely finom részletü faragványokban, artisztiküs hatású faszob­rokban s a csúcsíves stilus minden ékességét pazarul ontó díszítő mo­tívumokban olyan gazdag, hogy hozzá hason'atost nem találunk' a Fel-J vidléjkén. Aranyozott faragványos keretbe foglalt oltárszárnyának kö­zéprésze 12 festményben Szt. Erzsébet legendájából mutatja be a leg-» jellemzőbb részleteket. Az oltárkép egyharmad életnagyságú alakM jainak mozdulatai olyan természetesek, színezése olyan ragyogó, össz­hatása olyan tökéletes, hogy csak' elsőrendű művész alkotása lehet. Ezi a művész pedig senki más, mint Wohlgemuth mester, ki a képeket az oltárszárnyakon levő képciklussal együtt az 1495—1506 évek között festette. A székesegyház nagyhírű festménye a miniatűrök' finqmságá (va3 festett úgynevezett »Mettertia« oltárkép is, melyet Czottmann Ber­talan kassai gyógyszerész 1515 körül, Babócsai János mesterrel fes-< teteti. A dóm ősi, ugyancsak az 1556-iki tűzvészből megmentett oltára! imég a B o ľd o g a s s z o n y f o g a n t ai t á s!á n a k oltára 1516-ból-, a Szt. Antal oltár 1517-ből és a Szt. Szűz haláláról nevezett oltár 1519­ből. A nagy tűzvész utáni: időből való a Mária fátogatása nevű szárnyasoltár, szekrényében Mária és Erzsébet remek kivitelű faszob­raival, a szekrény fölött pedig Mária őseit ábrázoló kisebb alakokkal­Ezek között legérdekesebb egy magyar ruhába öltöztetett házaspár. Az oltárszárnyak képei szerényebo mestertől valók. A dóm egyik feltűnő festménye végül a XVI. század közepén ké­szült U toil s ó va c so r a, melynek érdekessége abban áll, hogy Krisz­tuson és az apostolokon kivül, a kép jobb oldalára Kálvin, baloldalára pedig Luther alakját is odaállította a mester, ki a két reformátor szá­jához egy-egy, az urvacsorára vonatkozó polemikus mondátsz'alagoií: festett. Kincstárában a sodronyzom^ncos kelyheknek, ereklyetartók­nak, drágaköves oltárkereszteknek, úrmutatóknak, pásztorbotoknak s más egyházi szerelvényeknek nagy gazdagságát találjuk annak ellenénk is, hogy a székesegyház régibb darabjait részben az 1526. évi királyi rendelet értelmében 130 márka súlyban hadi célokra beolvasztani vit­ték el, részbén pedig az 1556. évi tűzvész után anyagi romlásba került város többet Bártfa nemes tanácsának és másoknak volt kénytelen el 1-­— 439 — 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom