Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Monoktól Kassáig

az ország határain túl is nevezetes ritkaszép emléke. Stilusa szoros rokonságot mutat a cambrayi Szt. Erzsébet-, a trieri Boldogasszony- s a brainei Szt. Yved

! európahíres székesegyházakkal s hosszú idő óta folyó, de eddig még el nem döntött vita szerint tervezője Villarddé Honnecort francia építőművész volt. Hogy legősibb alakjában mikor épült, erre a kérdésre pontos évszámmal nem

1 tudunk válaszolni. Csak annyi bizonyos, hogy a XIII. században már állott és nem lehetetlen, hogy azok a szász venjdégek* emeltették, kiket II. Géza királyunk, illetve Gertrud királyné, a XIII. század közepe táján telepített le Kassán. Ez a templom körülbelül 120 évigS állott, mikor az 1379—1382. évek között, a középkor egyik legnagyobb v veszedelme, a tűz pusztította el. Ezt a föltevést igazolni látszik az a Icörülmíény, hogy a XIV. század végén ugyanazon a helyen emelt új| dóim oszlopai alatt, a végzett restaurálási munkálatok alkalmával, az égés nyomait eláruló 1370—1378 évekből származó sírköveket találtak. A mai dómot a hagyomány szerint Nagy Lajos anyja, Erzsiébe^, Lokietek Ulászló lengyel király leánya, a XIV. század elsői felében alapította. Mint a középkori dómok általában, ez is századokon át épült. Erzsébet királyné unokájának, Máriának kérésére, férje, Zsigmond király hathatósan támogatta az ekkor már csaknem egy század óta készülő templom építését, mely azonban nem

1 nyert befejezést a következő Albert, |. Ulászló, Hunyadi János kormányzósága, V. László rövid életű, majd Mátyás három évt-zedes országlása alatt sem

1. Ebből a hosszú időből a ma is meglevő városi számadások rendkivül sokj gazdasági és műtcrténelmi adatot rejtegetnek. Ezekből ismerjük az építkezés és belső berendezkedés egyes fázisait, az építőmesterek, szobrászok, festők, mecénások névsorát és azokat az összegeket, melyekjeí az egyes mestereknek munkáikért kifizettek. Az elkészült dóm alig állott egy félszázadig, mikor az 1556. évberv kitört tűzvész teljesen elpusztíttotta. Az egykorú leírások megjegyzik', hbgy a roppant hőség mintegy 30 centiméter vastagon tüzesítette át a falakat s az északi torony harangjai aláktálan érctömegekké olvadtak össze. Ebből az érctömegből öntötte 1557-ben lllefeld mester azt at 100 mázsás harangot, melyet roppant súlya miatt a székesegyház köz-i vetlen szomszédságában ma is álló O r b á n-t oronyban helyeztek eL A székesegyház már külsejében is lenyűgöző hatást vált kí a szemlélőből, ki csodálattal telve nézi a kőtechnikának azt a bámulatos fejlettségét, mely pazarul árad annak homlokzatáról és kapuiról egyaránt. Bár a dóm három kapuja: a deli, nyugati és északi, egyaránt remekéi a kőfaragó művészetnek, a három közül mégis legszebb a XV. század elejéről származó északi kapu, (Porta Aurea) melynek ormában műtörténelmi értékű domborművek vannak elhelyezve. A kapu öt hossznégyszögü fiókra osztott ormának legfelső részében, két lator közötti Krisztus alakja függ a 'kéresztfán. Az alsóbb mezőkben balra Mária

1 áll a szent asszonyoktól körülvéve, jobbra János apostol, Longinuss római százados, néhány melfékalakkal, míg a legalsó mezőben Szt. Erzsébet életéből vett jelenetek vannak kifaragva, timpanonszerü közepén az utolsó ítélet olyan ábrázolásával, amint azt a XV, század

1 műp vészei elképzelték. A székesegyházba lépőt valósággal megbűvöli az összhatás nagy— 438 — 2