Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Felvidék domborzati viszonyai
Szerkezetét tekintve perinchegység, melynek egyik jelljemző sajátsága, hogy a fegmagasabb csúcsai" nem a főgierincen, hanem az oldalágakon emelkednek. Gerincei olykor élesen fejeződnek bé s vannak olyan pontjai, hol a gerinc nem egyéb mint 1—2 méter szélességű szikláéi. Oldalágainak fősajátsága, hogy változatosan csatlakoznak a főgerinchez, sehol sem 1 emelkednek a 2500 méter fölé, viszont sehol sem alacsonyabbak;' 2200 méternél. Défi része meredeken szákad a Szepesi-lapáty felé. Északi oldala meneteles és éppen ezért a távolból a szemlélőre nem is gyakorol olyan lenyűgöző hatást, mint aki például Poprád felől nézi keletről-nyugatra húzódó fenséges láncát. A hegység további jellemzője, hogy mellékágai roppant szakgatottak, meredekek, szirtromokbóí, alig megközelíthető tűszerű, kopár csúcsokból állók, telve szurdokszerű, szédületes magasságú hegyfalakkal, törmelékmezőkkel s a hajdani glecserek vájta mélyedésekben kékesen-zöldesen csillogó tengerszemekkel. Érdekessége, hogy míg az oldalágak vonulata sehol sem s;űlyed a 2200 míéter alá, addig a nyugati szakaszában levő Tyich-vöiígy fölötti Lilijowe-hágótól kiinduló és délkeleti irányt követő főgerinc átlagos magassága nem több 2000 méternél. Ebből a dél felé béhasasodó főgerincből emelkednek ki pontosan a régi magyar határon álló Nad Kot h in (1981 m.) F Swiinníca (2293 m.), N adKamenem (2158 m.), GIatkí e (2072 m.), G ru by (2167 mi), Csubri na (2173 m.), Vado rzó (2174 m.) és M e n gu szfa I v i (2384 m.) csúcsok. A Tengerszemcsúcs (2508 m.) már körülbelül 2 kilóméterrel beljebb esik a régi határtól. Ettől kezdve a főcsúcsok a következő sorrendben helyezkednek ef : Visz o ka, vagy Tátra (2556 m.), Ganék' (2509 m.), ' Vaskapu (2436 m.)r Batizfafví (2464 m.), Fe lka i (2218 m), Kis-Viszoka (2196 m.). Vie res pata i torony (2378 m.), Vöröstorony (2485 m.), J ég völgyi (2629 m.), Zöldtavi (2535 m.), VöröstaVi (2425 m) és Fehértavi, 2235 méter magas. A déli mellékágak csúcsai közül nevezetesebbek: a Gfatkiecsúcsból kiágazó gerincen a Vefk'a-Kopa (2369 m.) és Krizsna (2040 m.), a C s u b r i n k á b ó I délnyugat felé eresztett vad, szakgatott gerincen a K a p r o va, (2369 m.), Csor'ba (2385 m-), Fur ko ta (2437 m.), s a Kriváň (2496 m.) tornyosodik. Ebből a mellékglerincből nyúló ágon ül a ,Szo í y j sz'ko (2314 m.) és Bástya (2204 m). A B a ti z f a I v i-csúcsból kiágazó gerinc óriásai a Koncsiszta (2535 m.) és T u p a (2183 m.). A Batízfalvi és Felkai-csúcsok között, d'élkeleti irányban nyúlik ki egy rövid ág, melyből Nagymagyarország legmagasabb csúcsa, a Ferenc József, másként G e r I a c h f a I v i (2663 m.) emelked'k a fellegek' fölé. A Kis-Viszokából kiágazó gerinc főcsúcsai; a Bibi res (2490 m.), és N a g y s z a f ó ki-csúcs (2453 m.). A Vöröstorony-csúcsból hajt ki a Középorom gerince (2400 m.), míg a Zöldtavi-csúcs legyezőszerüleg elnyúló ágán büszkélkedik a Lomnic i-csúcs (2634 m.). A Tátra-lánc északi homorosodlásának régi magyar területén találjuk a Tengerszem-csúcsból kiágazó gerinc óriását, a Ryzy-t (226? m.) s a Skorusnikot (2175 m.)r az ötta vak fölötti csúcsból kiág'azó gerincen pedig a Sirok rát (2215 m.) és Zamkyt (2017 m.). — 36 — 2
