Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Monoktól Kassáig

na lépett, kivel merőben új fejezete kezdődik a pataki várbirtok történetének. Zsuzsánna 16 éves korában Rákóczy György borsodmegyei főispánhoz, a későbbi I. Rákóczy György erdélyi fejedélemhez ment férjhez. 1621-ben itt szülte II. Rákóczy Györgyöt, majd a következő évben Zsigmondot. Ebben az időben György úr idejének legnagyobb részét Patakon töltötte, mígnem 1626-ban Erdélyből fényes követség érkezett a várba, hogy annak urát meghívja Erdélyország fejedéimi trónjára. György a felajánlott fejedelemséget elfogadván, családjával Gyulafehérvárra költözött, de azért elég sűrűn fölkereste Patakot is, sőt mikor 1648-ban elhunyt a fejedelem, Lorántffy Zsuzsanna kisebbik fiával, Zsigmonddal állandó tartózkodásra tért ide vissza, hogy életének utolsó éveit jótékonykodással és a pataki főiskola gondözásával töltse. 1651-ben a magyarországi főurak s a külföldi fejedelmek követeinek jelenlétében, a pataki várban folytak le Rákóczy Zsigmondnak és a pfalzi választófejedélem leányának, Henriettának egybekelési ünnepségei. Azonban a boldognak induló frigy nem volt tartós. Az ifjú asszony pár hónap múlva meghalt és két évvel később követte őt férje, Zsigmond is. Rákóczy Zsigmond halálával a pataki uradalom II. Rákóczy György fejedelemre szállott, ki azonban országos dolgai közepette mem igen ért rá Patakon tartózkodni s így az uradalom nem is érezte fájón a veszteséget, mely Rákóczy Györgynek, 1660-ban, a gyulai csatatéren történt halálos megsebesülésével majd elhunytával érte. Ugyanebben az évben költözött el az élők sorából Lorántffy Zsuzsanna is. Sírbaszálltával Patak további sorsában siralmas visszaesés állott be. A pataki dominiumot György özvegye, Báthory Zsófia örökölte, ki alig költözött a várba, teljes erejével tört ki rajta az addig elfojtott pápista tuibuzgóság. A pataki vár termeiben a jezsuita páterek lettek az urak. A birtokon lakó protestánsok olyan kegyetlen üldözéseknek lettek kitéve, mint a XVI—XVII. századok vallási küzdelmeinek legizzóbb napjaiban. Ugyanekkor a pataki főiskolától is megvont mindén anyagi támogatást. Ennek tanárait, tanulóit szétkergette s később beteges vakbuzgóságában roszszelleme, Kiss Imre nevü jezsuita hatása alatt, a cujus regio, ejus religio elve afapján, katolikussá lenni ne

!m akarói jobbágyait is világgá üldözte. 1666-ban II. Rákóczy György és Báthory Zsófia fia, I. Rákóczy Ferenc, a pataki várban tartotta mennyegzőjét Zrínyi Péter és Frangepán Katalin leányával, Zrinyi Ilonával. 1693-ban itt töltötte mézes heteit Zrinyi Ilona leánya, Juliánná férjével, Aspremont császári altábornaggyal, majd a következő évben II. Rákóczi Ferenc költözött ide feleiségéiv,el, Amália hesseni tartományi grófnővel, hogy az a két év (1694—1696) melyet itt töltöttek, a többe nem ismétlődő tündöklés fényével vonja' ble a pataki vár hanyatló napjait. Ebben az időben Rákóczi udvartartásában ott látjuk a Felvidék legelőkelőbb urait, Zemplén, Sáros és Be reg•megyék apródjait, s az akkori tudomány, művészet legkiválóbbjait. A várban ötszáz főnyi őrség teljesített szolgálatot s a váron kivül is olyan pezsgő volt az élet, amilyen sem azelőtt, sem azután, nem' volt soha! Ám a szép napok csakhamar elmúltak. Rákóczit figyelmeztették, hogy a bécsi kamarilla kémei veszik körül. Majd hogy örökre megszabaduljanak tőle, a felségsértés vádját emeltek ellene s mint a közrend. — 420 — 27