Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Az Ipolytoroktól Rózsahegyig

kockái közé illesztve és csupán annyi állapítható meg, hogy azt egyt 1515-ben elhunyt nő emlékére állították. Besztercebánya megtekintésre méltó műemléke még a plébániatemplom mellett álló u. n. német templom, melyet a XIV. század végén, illetőleg a XV. század elején építettek, továbbá a hajdani akropolisz

1ból átalakított városi múzeum, mely úgy Beszterce, mint a bányavárosok múltjából rendkívül sok értékes anyaqgaf lepi meg a látogatót. A várossal teljesen egybe van építve a kis Rad vány község, a Radvánszkv-család ősi kastélyával, melynek nevezetessége a Rákóczi-terem, a kurucok nagy -fejedelmének XVIII. századbeli képmásával. Termei XVi—XVII. századbeli bútoraival, köztük Széchy Mária és Wesse'ényi Ferenc nádor ágyával, remek fegyver- és régiséggyüjteményével, jól és szakszerűen gondozott múzeum hatását kelti az emberben. Értékes levéltárában fedezték föl br. Balassa Bálint XVI. századbeli költő lirai költeményeinek kéziratát, melyet 1879-ben a Magyar Történelmi Társulat adott ki. A 350 méter tengerszinti magasságban fekvő Besztercebányáról, a régi északi kapun távozunk és rálépünk arra a pompás műútra, mely foiyton emelkedve fúrja magát a Nagy-Fátra és Alacsony-Tátra rengeteg erdőkkel fedett bércei közé. Az útat mindenütt patak kiséri. A főpatakba lépten-nyomon parányi csermelykék simulnak. A vizük csörög, mint a vendégváró szarka s egy-egy hófehérre meszelt hid'nál megálini készteti a vándort, ki érdeklődéssel tekint mély ékvölgyeikbe, amelyekbe keveredett szellő sejtelmes susogással társalog a hamvasbársonyos sötétzöld' palástot alkotó fenyőóriásokkal. Az erdő lenyúlik az út széléig. Sőt a fenyősudarok még azon túl is nyújtogatják a vörösbarna tobozok ezreitől terhes hosszú karjaikat. Mókus fut át az úton. Gyík sütkérezik a koporsófedél alakú kőprijz;mákon. A kövi pinty mintha ki akarna kezdeni a fáradtan poroszkáló emberrel, ott szárnyal szünte'en körülte. Le-leröppen a kőprizmákra, bevárja egy-két lépésnyire, aztán újra fölrepül, ráül az útat kiséro távíródrótra, pittyegve, csattogva ott kelleti magát, aztán újra lerepül s ügy íkiséri a vád'ort olykor kilométereken át. Az út közben egyre emelkedik. A patak csermellyé vékonyúí. D|3 mintha fürgébb volna mint lejebb, mintha nagyobak volnának a kövek, melyek közt bújósdit jászva habosan rohan. Mintha hidegebb, párateltebb volna fölötte a levegő. Sötétebb a fenyvesek palástja. Dúsabbak a csermelyparton ülő mogyoróbokrok hajtásai. Üdébbek a vérpiros hegyi szegfűk. Csilingelőbbek

1 a sziklás oldalakon tanyázó égkék harangvirágok és rozsdabarnább a som-, vörösebb a vadrózsabokor, mely erre már elmaradhatatlan kísérője az erdőszélnek. A kis Óh eg y falun túl, úgy érezzük, mintha még fokozottabb lenne ez emelkedés. A velünk szembejövő fuvarosok a két hátsó kereket csavaros fékkel szorítva s az elsőket kötve ereszkednek lefelé. A kerekek csikorogva karistolódnak a sivó sziklába vágott kőtesten. A kocsisok szekereikről leszállva kisérik jármüvüket s időnkint meg^megállnak, hogy lassítsák a lejtőn való leereszkedés ütemét. Egyszer aztán Fels ő-S z a r v a s n á I rövid távolságokban elk ezd — 413 — 27