Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Az Ipolytoroktól Rózsahegyig

meg, mert a sáncokat a XVIII. század folyamán betömték, a fa'akat pedig az újabbkori építkezésekhez használták föl. Mint Körmöcön, úgy itt is, a gyűrűs várfalak közötti térségen állott a keletelt főtemplom, melyről Bél Mátyás jeles földrajzi író, ki az 1707—1714. évek között besztercebányai evangelikus s. leikész, majd gimnáziumi tanár volt, híressé vált »Notitia Hungáriáé novae historico-Geographica« című nagy munkájában a 'következőket írja: »Invaluerat jam urbs, cum anno 1300 de novo, eoque augustiori templo exàedificando, cogitare coeperunt N,eosolienses. Ergo jactis basilicae fundamentis, sequentibus inde annis, operi graviter incumbunt, haud morati rerum conversiones, quibus, mortuo Andrea III. Hungarea conturbabatur«... Noha ez a templom, melyet a tűzvészek és múló századok ala^ posan megrongáltak, idők folyamán több változáson ment keresztüj, egyes részeiben, mint északi homlokzatában, szentélyében, tornyának déli előcsamokábajn s főíeg a Szt. Borbála-kápolnában, megőrizte eredeti csúcsíves jellegét és szépségével magával ragadja az építészeti emlékek iránt érdeklődéssel viseltető embert. A templom 11 méter széles, 20 méter magas főoltárát a városi számacások igazolása szerint 1494-ben kezdték faragni. Ennek cédrusfából készült szekrényében Mária halálát és mennybemenetelét ábrázoló szoborcsoport kelti föl a látogató figyelmét. Készítője Stosz Viď, a h ires krakkói mester. A templomhoz csatlakozó Szt. Borbála kápolnába, az északi falba vágott köríves kapunyitáson át lehet jutni. Bár itt is látszik az idők kezenyoma, dé boltozata, két ablaka, oltáray keresztelő medencéje ma is a régi és a XV. század nemes csúcsíves stílusát viseli magán. Hatalmas szárnyasoltára 1504-ben, Szt. Hyppolit napján készült e' és mesterének' a régebbi felfogássaí szemben, az 1500 év táján Lőcsén letelepedett Pál mestert tartják, ki 30 éven át sjegédéiye! szinte gyárszerüleg faragta az oltárokat és árasztotta el készítményeiivei a felvidéki templomokat. Az oltár középső szekrényében, embernagyságnál magasabb három faszobor áll: középen Szűz Mária, karján a gyermek Jézussal, jobb oldalán Szt. Jeromossaí, baloldalán Szt. Borbálával, mint a templom védőszentjeinek alakjaival. Az oltár különös érdekessége, hogy szárnyain és predél áján nem festett képek, hanem domborművek vannak. A szárnyak Szt. Orsolyának és' társnőinek a hunnok által való megtámadtatását, a tízezer hívő vértanuságát, Szt. Péternek Rómában való keresztrefeszítését és egy ismeretlen legenda jeenetét ábrázolják. További érdékes szobrászati emlék itt a templom dé.'i hosszanti külső falához épített csúcsíves fülke nagyméretű domborműve, az Olajfák hegye, meíy előterében a getsemáni jie'enetet, középterében az áruló Judással é'én a kertoe tóduló poroszlókat, hátterében pedig a besztercebányai akropoliszt és a főtemplomot ábrázolja. A domborművet Dürer Albert hatása alatt, valószínűleg 1515-ben készítették. A Borbála kápolnában egy, a felvidéki keresztelőmedencék típusától eltérő s a XV. századbeli talpas, sodronyzománcos ke.'yhekhez hasonlító, figuráiis és ornamentá'is díszítésű öntött bronz keresztelőmedence áll. Ismeretlen alkotója a medence nyakán levő felírás szerint 1475ben készítette. A keresztelő medence melíett egy nagyobb méretű, •olvashatatlanságig kopott szövegű vörösmárvány sírkő van a padolat — 412 — 27