Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Az Ipolytoroktól Rózsahegyig

szik előtte a város, ódon, olykor több századot ért épületeivel, kacska-», ringós, hol emelkedő, hol sülyed'ő utcalabirintusával, a hosszúkás katlanvölgy közepén számos hidd'al átkarolt Malompatakkaí, mely a Zólyomi-út felől érkező Kramenicáva! bővülve, folyik át a városon. Az állomástói két út vezet a városba. A rövidebb, a hegyoldalon egyenesen átvágó, a gyalogosoké, a hatalmas hurkokat formáló szerpentin a kocsiké. Mindkettő az állami reá'iskofa mellett torkolik a város szívébe vezető Iskola-utcába, innen a hajdani Alsókapu e'őtt terülő Városkaputérre, melyen túl egy keskeny köz vezet a tr^pézalakú, tágas Főtérre. A tér balfelén, az 1383-ba.n épüít Szt. Erzsébet egyház állít meg néhány percre. Vele szemben, a m. e. 120 méter széfes tér túlsó oldalán terül a régi városháza tömbje s ennek közelében II. Lajos király feleségének, Mária királynénak egykori házai a XVI. század elejéről. Ezek egyikének remek, famennyezetes termében, ma a város egyi;< gyógyszertára van elhelyezve. A tér ^északnyugati végében áll a város híressége, a sok százados állami pénzverő több utcára néző épü'etkoíosszusa. Ennek a pénzverőnek napi termelőképessége fél millió pénzdarab volt s alkotmányos életünk helyreállta óta, évenkint kb. 11—12 millió pengő értékű aranyezüst és réz-, illető'eg nikkel és bronz pénzt vert. Körmöcbánya vidéke turisztikai szépségekben rendkívül gazdag. Ezt a gazdagságát természetkedvelőink ismerték is, mert télen-nyáron egyaránt tömegesen látogatták úgy közvetlen környékét, mint az Északnyugati Kárpátok vulkanikus vonulatának Bars és Zólyommegyék határán húzódó tagját, érdekes csúcsaival, a Flochovával (1324 m.), Vichmatovával (1281 m.), Suchahóráva! .(1227 m.) és Goldbrunnal (1266 m.). Nyugat felé bekalandozták a Nyitra-, Bars- és Turócmegyék határán vonuló Ptácsnik, illetve Zsgyár rengetegeit, melyek főcsúcsainak, a 970 méter magas Kricsnek és a 890 méteres Szklenónak megmászása nem magasságuknál, hanem környékeik nagyszerűségénél fogva, e! nem felejthető élménnyel gazdagította a természetjárót. A Városkapu-térről kiindulva, az Iskola-utcán át mindenütt a patak folyásával ellenkező irányban, egyre magasabbra hágunk, míg végre újra magunk alatt látjuk Körmöc érdekes, a citadellával s annak sok százados falain belül a Szt. Katalin templommal koronázott házcsoportját, melyek közül csak most látjuk óriási arányaival kiválni a pénzverőt és a ^alom-patakon túl, a bányaüzem nem kevésbbé imponáló épületét. Körülbelül tíz kilométernyire Körmöctől, érjük el a hegység gerincét. Itt megmásszuk az 1227 méter magas Goldbrunnt és a gyertyaegyenes sudaru fenyvesek őserdőszerü, az évek hosszú során fölgyülemlett tülevél avarján, nem is annyira megyünk, mint inkább csúszunk le a Peresény-csermely bozótta

!, óriási páfrányokkal benőtt völgyébe, hol kövekről-kövekre ugrálva, lépdelve, olykor-olykor bokáig, lábszárig a jéghideg vízbe csúszva, ereszkedünk mind lejebb-lejebb. Már egy órája tart ez az izomeröltető, de felette érdjekes torna,: mikor a patak partján egy fenyőgerendákból talpakra összeácsolt házikót találunk

1 s ahogy a csermelykanyaron túl nézünk, elszórtan még egynehányat. Kíváncsian vesszük elő térképünket, hogy tájékozódjunk, — 409 — 27