Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Az Ipolytoroktól Rózsahegyig

s ekkor látjuk, hogy egy 20—22 házból álló parányi községbe, Alsóperesén y be érkeztünk, melyben mindössze ugyanannyi szénégetőfavágó és marhapásztor tengeti 5—6 főből álló családját. Percsénytől kezdve, a közben patakká nőit vízér fölött, egy istenverte, kövecses, helyenkint mélyen kigödrölt szekérút vezet lefelé. Ezen talán még fárasztóbb a járás, mint a patakmederben. Aztán egy másik falu következik: Malakó. Több mint félszáz elszórtan épült házaival, ősi, levedlett falu templomocskájával, a többi faháztól semmivel sem különböző paróchiájával, valóságos fővárosnak' látszik az előbbihez képest. Itt már bolt is van. Aféle áruház-embrió, melyben a faggyugyertyától a pálinkáig és kocsikenőcsig minden kapható. A következő községinél, K i rá I y f a I u n á I érünk ki a Percsény keskeny völgyéből és alig lépünk á Zólyom felől jövő széles, jól gondozott útra, a Beszterce-patak és a sébesvizü Garam képezte szögben, ódon tornyaival, százados történelmi és műemléktől aranyozottan, ott áll az egykori hét bányavárosból álló köztársaság hajdani fővárosa: Besztercebánya. Besztercebánya, mint Zólyommegye s az 1776-ban Mária Terézia által alapított besztercebányai róm. kat. püspökség székhelye, a maga 13 ezer lakosával, kulturális és politikai központja volt mindenha a vidéknek. Hogy kik és mikor alapították, megbízható följegyzések nincsenek róla. A hagyomány szerint hegyeiből már a Kr. u. VIII. században fejtették a (nemes érceket. Ezek az ismeretlen fajú bányászok lehettek a város alapítói. Az első Árpádok idejében már jelentékenyebb telep. A szász földről jött vendégeket úgy látszik IV. Béla közvetlenül a tatárjárás után telepítette le, kik a nevezett királytól 1255-ben már szabadalmat is nyertek. Ebbén az időberí Besztercebánya a zólyomi várispánsághoz tartozott és sorsa szorosan összefüggött azzal. Mint Selmecet, Zólyomot, úgy Besztercebányát is, királyaink gyakran fölkeresték. Igy tudomásunk van arról, hogy IV. Bélán kivül III. Endre, Róbert Károly, de különösen Nagy Lajos, Mátyás és felesége Beatrix, hosszabb időt töltöttek falai közöft. Mint a többi bányavárosok, Beszterce is sok ideig az úgynevezett királynői birtokok közé tartozott. |gy bírták Nagy Lajos anyja, majd felesége, a két Erzsébet, leányuk, Mária, Zsigmond felesége, majd ennek második hitvese Ciľey Borbála s II. Lajos felesége Mária, a későbbi I. Ferdinánd nővére. E királynők, az udvartartársaik fedezésére kapott birtokokat vagy ispánjaik, vagy haszonbérlőik által kezeltették. Soraikból kiváltak az augsburgi származású Fuggerek és ezek közül is Fugger Ulrik, ki 1493ban Velencében megismerkedvén Thurzó Jánossal a körmöci főkamaragróffal, Korvin János herceg felvidéki bányáinak' kezelőjével, testVérével, Fugger Györggyel és Jakabbal, a bányák

1 művelésére társasviszonyba léptek, majd midőn II. Ulászló királynak adott kölcsönök fejében Thurzó János 1496-ban zálogba kapta a bányavárosokat s azok rézterményének kereskedésére a Fuggerekkjef együtt monopóliumot nyert, az egész Európát behálózó rézkereskedéíem gócpontja s mint ilyen, a Felvidék egyik legforgalmasabb helye, Besztercebánya lett. 1542-ben fontos országgyűlés volt Besztercén. Ezen a gyűlésen jött létre a béke I. Ferdinánd

1 és Izabella királyné között. 1605-ben Bfocskay hadai foglalták el. 1620-ban II. Ferdinánd biztosai, Colaltó János és Cziráky Mózes megjelentek Besztercebányán, hol Biethlen Gá— 410 — 27 \