Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Balassagyarmattól Pelsőczig

hójában a napot. Rimaszombatot nevezte szülőhelyének Bernát Istváo is, a híres közgazda s a szövetkezeti eszme fáradhatatlan propagíárlóia. Majd 1861-ben Neográdi Antal, kinek színdús akvarelljei a'magyar festőművészet legjelesebb alkotásai közé tartoznak. Mikor hevenyészve ilyen ragyogó gárdáját állíthatjuk össze azoknak, kinek bölcsője Rimaszombatban ringott, vájjon nem joggal mondhatjuk-e, hogy ez]» a város a Múzsák által homlokon csókolt nagy fiak olyan tömegét adta a hazának, mint a Felvidék kultúrgócpontjai közül egyetlen sem ? ! De tegyünk rövid' sétáit a városban. Rimaszombat központja az Erzsébettér, melynek csaknem a közepén áll a róm. katolikus plébánia templom, vele szemben, a tértől a Kossuth Lajos-utcával elválasztva a ref. templom s a pénzügyigazgatóság hatafmas paíotatömbje. Az Erzsébettér északi oldalán, áll az emeletes városháza, oromfalán a város címerével s messzire csillogó S. P. R. S. 1801 felírással, mely a Sanaitus Populusque Rima Sombathiensis fatin szövegének felel meg. Ha az Erzsébet-térről a Deák-utca északi vége felé igyekszünk, a Tompa-térre jutunk. Ennek közepén Tomap Mjhály bronzszobra áll. A tér északi oldafát a királyi törvényszék-, a keletit az Andráissy- és Forgách-utcák összeszögelésénél álfó vármegyeház palotája szegélyezi A Tompa-térről visszátérőben, a Tompa Miháfy-utcán megyünk végig, melynek egy szerény kétablakös, kontyostetős épületén elhelyetzett márványtábla hirdeti, hogy: Itt született Tompa Mihály 1817 szept. 28.-án. A Losoncra vezető országút mentén, a Malom-árok és Sodoman patak által bezárt földnyelven, a város remekül parkozott üdülőhelye, a fürdővel és nyári kaszinóval ellátott kb. hat hold kiterjedésű Széchényikert t'erül, közelében Rimaszombat legnagyobb üzemével, a konzervgyárral. Rimaszombatból szelíd emelkedésű dombhátságokon át ereszkédü nk a Rimaszécstől-Feísőbaíogig hosszan és keskenyen húzódó Balog völgybe, melynek legnevezetesebb községe F e í s ő-B a í o g, a har> sonnevü család ősi fészke. A község, melyről Boíugh néven már a XIV. századbeli oklevelek is megemlékeznek, valamikor sokkal nevesebb volt, mint manapság. Hajdani vára hosszabb idó'n keresztül Giskra cseh zsebrákjainak a kezén volt, mígnem 1451-ben Hunyadi János űzte ki őket falai közül. i A vár századokon át, mint Aísógömör egyik fontos őrhelye szerepelt. Az 1608. évi XV. t-c. a véghelyek közé sorozta s mint ilyennek országos költségen való megerősítését rendelte el. A XVII. század első negyedében Széchy György királyi főkomornokrhesteré, kit azonban szolgáival szemben tanúsított kapzsi, durva, kegyetlen bánásmódja miatt jobbágyai vertek agyon s így a várbirtok özvegyére, Homonnai Drugeth Máriára szállott. Ennek a kilenc gyermekkel megáldott asszonyságnak egyik leánya volt Széchy Mária, ki 1627-ben, 17 éves korában, itt ülte lakodalmát iktári Bethlen Istvánnal, majd' ennek halála után Kun Istvánnal. Minthogy ez a házasság nem sikérült, a még mindig szép

1 nagyasszony világutá'atában Murány várába vonult vissza és itt ismerkedett meg Wesselényi Ferencqeí, III. Ferdinánd király egyik hád'veh zérével, kihez regényes körülmények között 1645-ben ment nőül. Ezzel a házassággal a baíogi birtok is a Wessefényiekre szállott. — 337 —