Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Balassagyarmattól Pelsőczig

Wesselényi Ferenc a róía elnevezett szabadságmozgalomban való» részvétele miatt 1671-ben elvesztvén minden jószágát, Balogra is a Vincstár tette rá a 'kezét, mígnem húsz évvel később, 1691-ben hatalmas; összegért a Koháry-család szerezte meg. A község fölött álló kastélyt 1720-ban gr, Koháry, István építtette és 1685-ben ő festtette azt az érdekes szövegű chronosztikonnal ellátott képet is, mely ma a kastély kápolnájában van elhelyezve. Visszatérve a Rimaszombat-rozsnyói országútra,* a Balog-völgyéből a Sajó völgyébe lépünk ált s midőn Oldálfnáí kiérünk a 4—5 kilométer széles Sajó-völgy szélére, annak északi összeszükülésénal a megye életében hajdán nagy szerepet játszó Tornaija házcsoportját látjuk a napfényben sütkérezni. Tornaija ma már jelentéktelen község, de a XV. században,, mikor a mohácsi csatában elesett Tornallyay János volt Gömörmegye alispánja s a család túlélő tagjai: Jakab, János király kincstárnoka, Gömörmegye alispánja és fia, János regnáltak a. megyében, a Tornallyayak ma már elpusztult kastélyában nemi egyszer tartotta gyűléseit a vármegye s falai között nem egyszer tanácskoztak a qömiöri urak, hogy megnehezítsék I. Ferdinánd uralkodását,, lévén mindannyian kitartó hívei Jánosnak, a nemzeti királynak. A község temploma a XV. században épült. 1849 február 13.-án, határában verte meg Schlick császári tábornok az útját feltartóztató Dembinszky seregét. Tornaijáról az észak felé húzódó Sajó-völgyben folytatjuk útun— kat. Jobbkezünk felől a döbsinai vasút isínpárja húzódik. Balkéz fefőí a Murány-, Csetnek- és Csermosnya patakokkal bővült Sajó ringatja hábfodrait. A termékeny, szinte kertszerüen művelt völgy szélein, parányi, színmagyar lakosú falvacskák üldögélnek. Itt a pápista Sztárnya, vele szemben a kálvinista Otrokócs, följebb a borairól híres Gömörpanyiit s a lMurány-patak torkolatánál a zamatos gyümölcseiről ismert Beretke. Be retkén felül a vöígy összeszoruf. Az egymástól elválni nem tudóország és vasút helyet cserék A vasút átvág' a nyugati dombvonulat' alá s mintha az út és víz haragban volnának egymással, a Sajó merész/ lendülettel a keleti hegypárkány aíá kanyarodik. Itt, a gyorsan sikló víz szélén üldögél Csolti község. 100—120 házában mindössze 600— 630 ember él. Jelentékteenségénéf fogva bizony meg sem emlífjenőH ha az 1706. év november 25—26. közötti éjjelen, mikor még ragyogott a szabadságvédő II. Rákóczi Ferenc csillaga, a rozsnyói tanácsülésbe menet, a fejedélem nem töltötte volna az éjszakát a Basó Gábor házánál, melynek, ma már csak' a helyét mutogatják büszkén a jó Csoítóiak. Lekenyén megtekintjük a XIII. században románstilusban épült templomot, mely ugyan eredetileg a római hiten levő polgároknak/épült, dé századok óta a református atyafiak dicsérik benne az Istent. Lekenyéről rövid óra alatt begyalogolunk a Csetnek-patak és Sajó-folyó összeszögelésénél fekvő Peísőcre, Gömörmegyének ebbe a festői szépségű, élénk forgalmú népes városkájába. Pelsőc ama hét hely közé tartozik, melyet IV. Béla király 1242U ben, a később nagyhírűvé fett Bebek-családhak adományozott azzal, hogy a környező bércek tetejére hét várat építsen. És Bebek', a regebeli juhász, megfelelt az adományozó föltételének, mert közvetlenül — 388 —