Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Bükki tájak

soros gótbet ü s felírás nyújt támpontot, melynek 1402-őt jelző száma, valószínűleg az építés befejezésének évét határozza meg. A templom 'kezdetben a katolikusoké volt. Egy 1411-ből fennmaradt oklevél szerint, Zsigmond király méltányolván a miskolci hívek nagy áldozatkészségét, kiváltságlevélben biztosította a kommün i tást, hogy plébánosaikat minden időben szabadon választhatják. Minthogy a város lakosságának zöme a XVI. század harmadik tízedéiben Kálvin hitelveit fogadta el, az avasi templomi is a reformátusoké lett. A közbejött háborús világ ugyan megakadályozta, hogy a templom mellé tornyot építsenek, sőt egy Miskolcra vetődött török horda 1544-ben a >:gyönyörűségesen szép, karcsú oszlopos, három hajós, bolthajtásos templomot is fölperzselte« dé a pusztítás nyomait a lüktető életet élő egyházközség tagjai csakhamar eltüntették, amennyiben az 1563—1569. években alaposan restauráltatták. Ez alkalommal ugyan a régi, szép, faragványos oszlopok heíyébe idomtaían négyszögletes oszlopokat állítottak, de érintetlenül hagyták a Mátyás-korabeli remek, intarziás, renaissance stílusú papiszéket, XV-—XVI. századbeli vasajtóit és több' értékes egyház; szerelvényt, melyek ma a templom építési stílusán (kívül, tanulságos emlékei a letűnt századok képzőművészetének. A főépülettől különálló tornyot 1557-ben építették. Az ezt [gazoló márványtábla a torony déli falában, a kapu fölött van elhelyezve.

1; Ez a toronv érdekes tetőzetével éppen olyan jellegzetessége Miskolcnak, mint pl. Esztergomnak a Bazilika, Kőszegnek a Várostorony, Egernek a minaret, vagy Pécsnek a székesegyház, úgy hogy a város összképéből valósággal hiányoznék, ha valami ok miatt eltűnnék az Avas oldalából. A templomtól a régi temetőn át, árnyas kövezett út vezet az Avasi turista-szállóhoz és innen a remekül parkozott Ava s tető re, melyről feledhetetlenül kedves körkép tárul az ember szemei« elé. Alattunk hosszan, - karélyosan fekszik a város. Nyugat felé kitárul a Szinva remek völgye s a Bükk-hegység sok-sok neves csúcsát ismerjük föl a messzességben. Észak felé a Sajó völglyé s a Gömör-szepesi érchegység mutogatja szépségeit. Keleten, a Hernád völgyén túl, a Hegyalja kék csipkéi szabnak határt a szemnek, míg délfelé kinyílik az Alföld végtelenbe vesző síkja, melynek pereme a látóhatár alá látszik lehajlani. * Mielőtt lezárnék. ezt a fejezetet, fordítsunk még egy kis időt az Eger-lillafüredi műút, illetőleg az ennek közelében található nevezetességek bejárására. Az Egerből kiinduló vándor északfelé haladtában, a városi téglavető és Bajusz-hegy érintésével, a 303 méter magas Kis-Eged lábánál éri el az Ostorosi-patak kedves völgyiét, honnan egy kőtörmelékies, bokros, erdős hegyoldal vezet az 537 méter magas Nagy-Egied kettős sziklacsúcsára. Ez az első érdekes kilátó pont az úton, melyrőt tágas körképben mutatkozik be a vidék. Körülbelül 5 kilométer lég^ távlatban, szőlők- és gyümölcsfa-ülte dombok alján fekszik Eger. Keletre a Kánya-patak partján sütkérező Szóm olya s e mögött a Hórvölgyi-patak vize mellett épült Bogács bádogsisakos tornyai vil— — 365 —