Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Bükki tájak

miként keN köszörüléssel veszedelmes fegyverré formálni a követ?" Mikor a fémolvasztás tudománya, fémeszközök, fegyverek használatának csodavilága, még ott rejtőzött az eljövendő évezredék méhében? A Peskő barlangja, mint e munka ősrégészeti fejezetébén máit érintettük, 685 'méter magasságban, a hajdani ősrengeteg közepén, vad, megközelíthetetlen sziklavilágban volt elrejtse. Szája dél felé nyíló. Mélysége 34 méter és több kürtő: vezet ki belőle a hegyoldalra. A barlangban 1912-ben K a die Ottokár és Éh i k Gyula végeztek' ásatásokat, melv alkalommal a feneket borító vastag diíuviális rétegből, a jégkorszak faunájának maradványait; tömérdek aprói rágcsáló és; jmadárcsontot, a'nagy emlősök közül a barlangi medve és taránd

! szarvas köveseaétt csontjait s a mj 'mindezeknél érdekesebb, a jégkorban itt élt ősember solutréi és magdáléni tipusu kőeszközeit találták. A felsőbb rétegekben a kő-bronz és vaskori emberek nyomain kivül ner bány XIII. századbeli tárgy is előfordult, melyek amellett bizonyítanak, hogy a barlangot a tatárjárás idejében is lakták. A barlang előtti terraszról pompás kilátás nyílik egyfelől a közeit Tarkő letörése felé, másfelől a Hollós-hegyek, K ácsi-bérc erdős vonulatára, távolabb a H e gye s kő- (776 m.), Őrkő (876 m.), Sándor h egy (864 m.) és K e r e k h e g y felé, hogy azontúl a Mátra haragoskék hegycsipkéi zárják a látóhatárt. A Tarkő (950 m.), mely a Hidegkúti völgyből még szinte elérhetetlen magasságúnak látszott, a Peskő felől nézve, mintha eltörpült volna. Nem. Láttani csalódás csupán. Nem törpült el, hanem mi emelkedtünk föl hozzá. Mint az Egri-Bükk egyik legmagasabb csúcsáról, ritkán élvezhető körkép csodálatában lehet része itt a vándornak. Csaknem ugyanaz az érzés fogja meg a leikét, mintha a pilisi andezithegység legismertebb, íegfenségiesebb kilátást nyújtó csúcsáróf, a Dobogó-kőről tekintene szét. Csodamesszeségek, csodátávlatok. A lágy, vagy erőteljesen elterülő színek végtelenül finom variációja, a rajzok gyengédsége, remek formája az itt, melyhez hasonlatost az egész bükkben csupán még egy helyen, a Bálvány ormáróí élvezhetünk. A hegy kopár sziklacsúcsát egy háromszögelési gúla koronázza. Errői, vagy az előtte terülő hegypárkányról szédítő mélységek és távlatok nyílnak. Mintha hepe-hupás talajra a zöld százféle árnyalatával! művészien szőtt gobelint terítettek volna, olyan a mélyben terülő vidék. És e gobelinen pompás díszek: kanyargós völgyek, melyek ölén fürge források, csermelyek, patakok futják örök vándorútjukat s kanyarjaik a nap állása szerint hol élesen megvilágítva, hol árnyékba merülve, más-más alakú rajzát mutatják a völgyfenéknek. Aztán apró, fehér pontok, megannyi egy-egy falu vagy város liliputi házcsoportja.! A csúcsról legszabadabb a kilátás dél felié. Itt a Bükk tömbje gyorsan sülyed az Alföld síkja felé. Húsz kilométer légtávlatban már átlag kétszáz méter magasságú a térszín, majd alig emelkedik a száz méter fölé és itt kezdődik az a végtelennek tetsző róna, melynek felsői szélén a Tisza-meder szab határt a szemnek. Mintha az égből tekintenénk á földre. Mintha a távlati csalódás megismételné velünk a mesebelii Hári János esjetét, ki kalandos útjában elért a világ szélére és onnan tekintett a semmiségbe. Mi is úgy véljük, mintha a Tisza vonala a földperem széle volna, hol nincs tovább sem — 352 — , 23