Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Mátra vidéke

mete k (nagyobb hűbérbirtökosok) lovas katonáival, a dsebellikkel, meghaladja a 20 ezret. A katonaság tisztjei a pasa, az alaj bég (pasa helyettes), cseribas- (százados), a jüzbasi (hadnagy), továbbá lőporraktárak

! parancsnoka és 40 tugos, zászlós aga. A katonaságon kívül a várban székeltek még: a pénzügyi defterdár (fő adóróvó), a tímár defterdár, ki az évi 20 ezer akcse, (minbegy 2500 magyar forint) jövedelemnél kevesebbet hozó hűbérbirtok (tímár) adószedője, a vámfelügyelők, janicsár csokadár, (ruhatári felügyelő) a sejküliszlám (a mohamedán papság főnöke) és a nakilűlésráfja, az ulemák (hit és jogtudósok) feje, kik együttvéve alkotják a d'ivánt, vagyis a pasalik tanácsát. Evlia ezután irészíetesen, — dé sok túlzással — leírja Eger városát a XVII században. Az erődített falakon belőli 10 izlám városrészben sok emeletes palota van. Az előkelők házai mind erkélyesek és hozzájuk pompás kertek, fürdők kapcsolódnak. Fürdőkben Eger küiönben is gazdag. A mintegy 708 magánfürdőn kívül, három hideg és két meleg közfürdője is van. Ez utóbbiak közül a »Valide szultán fürdője« a belső vár hídfője közelében, a másik pedig ia Kalmet-kapunál található. Nagyon szép, vörös keramittal fedett kupolás épületek. A kiváló megfigyelő képességű utazó fölsorol 40 imahelyet is. Ezek közül legnevezetesebbnek mondja III. Mohamied dsámiját. Ez a Hatvani kapu közelében (áll. Szerte a török városrészekben híresebbek a Jenisai,Csárcsi,- Száliih,- és Kászim d'sárni, melyek mindegyike mellett egy-egy vörös téglából épített, 30—40 méter magasba szökkenő minaret áll, honnan a 'muzzeinek a inaponkinti öt nappali és két éjjeli imádságra hívják föl az ezánokat-híveket. De péntek delenkint inmen éneklik a Szalámot, vagyis Mohamed üdvözlését is és mikor valamennyi muzzein egyszerre énekli a szalámot, zeng bele az egész környék. A hitetlenek Evlia szerint a muszlimektől elkülönített 7 városrészben, legtöbben a Dobrocsin nevü külvárosban laknak. Ezek száma 45 ezer és 12 ezüstbotos hitetlen bíró felügyelete alatt élnek. A hitetlenekről elmondja, hogy szép termetűek, jól beszélnek magyarul és németül, magukat felvidékieknek mondják és leginkább kertészkedéssel foglalkoznak. Roppant sok és kitűnő gyümölcsöt termeinek, de a szőlőjük ehetetlen ül savanyú. ! Aztán kivezet a piacra. Az emberforgatagba, hol mindent árulnak. 600 kereskedő bazárja ontja itt az árut. Tömérdek nép, jár be messze vidékről, még Debrecenből is. A vidékről érkező árusok részére öt hatalmas fogadót íépíttetett a pasa. Ezekben és a ráják házaiban kapnak! éjjeli szállást. A muszlimek vendégszerető hitsorsosaiknál szállnak meg. A török vendégszeretetet jellemzéséül közöl is néhány kapufelírást. Ilyen példáu' ez: »Bi-tekelüf-bejá bikhane-i-má.« Azaz: »Minden ceremónia nélkül lépj be a házamba.« Az élelmiszerek piacán dicséri az egriek fehér cipókenyerét, tyúkpörköltjét, a vagdalt hússal töltött tésztát,a pogácsát, vajas kalácsot, Dpely utóbbiakból egy-egy oka (font) ára 1 akcse, vagyis magyar pénzben kb. 12 denár. Ugyanilyen áru a kövér juhhús is, míg egy-egy oka vaj vagy méz 8 akcséba kerül. Munkája során többször hangsúlyozza Evlia, hogy a törökök nagyon szeretik Egert és szívesen laknak falai között. Ezt az állítását' egyébként igazolják a későbbi események is, amennyiben a török' — 334 — 10