Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Csallókőztől Léváig
1664-ben Zerinvár ostroma, majd a szentgotthárdi ütközet, mely noha Köprili vereségével végződött, a törökre rendkívül előnyös vasvári béke pontozataiból kitűnt, hogy a Habsburgoknak nem érdekük Magyarországnak a török iga alóli felszabadítása és így annak megerősítése. A béke értelmében Érsekújvár továbbra ;îs a török kezében maradt, 'mígnem '1683-ban, Bécs sikertelen ostromával megrendült a török hatalom s két évvel később, Caprara tábornoknak több hétig tartó »tüzgyehennája után« Érsekújvár is fölszabadult. Mintha érezte volna -az ozmán, hogy e vár elestével bomlásnak indul másfélszázados haW tal ma, olyan kétségbeesetten védte a falakat. Az egykorú följegyzések szerint a vár 3000 főnyi védőjéből mindössze 200 maradt életben és ott vérzett el maga Szelim pasa, a vár parancsnoka is, kinek súlyos Sebektől eléktelenített holttestét egy 18 láb hosszú, 10 láb széfes török főzászlóval letakarva találták meg az ostromlók. Amint Érsekújvár 1663. évi bukása nagy aggodalmat váltott ki a keresztény világból, úgy annak felszabadítása is szinte határtalan öröimöt keltett mindenütt. Nápoly, Nürnberg, Boroszló, Hamburg, Brüsszel, Pforzheim stb. stb. örömünnepet rendeztek. Ez az öröm 1 pedig 1 annál bensőségesebb volt, mert Érsekújvár föfmentésében a török hatalom bukásának előjelét: Esztergom, Visegrád, Budá s a többi vár felszabadulásának gyors bekövetkezését várták. A felszabadított Érsekújvár parancsnoka Aspremont Ferdinánd, II Rákóczi Ferenc későbbi sógora lett, ki azonban alig fogatott a romhalmazzá lőtt bástyák kijavításához, a fővezérség már is Visegrád, majd Buda ostromához rendélte. A következő évek haditényei miatt Érsekújvár tatarozási munkálatai bár lassúbb ütemben folytak, de mire beköszöntött az úgynevezett kuruckorszak, már ismét régi erejének 1 teljességében állott úgy, hogy mikor II. Rákóczi Ferenc 1704 november 16.-án ostrom alá fogta, azt csak a kedvező körülmények közrejátszása következtében tudta elfoglalni. Érsekújvárnak a kurucok általi elfoglalása amellett, hogy stratégiailag is sokat ért, mert jelentette a Vág és Garam mellékének állandó birtoklását, erkölcsileg is nagyfontosságú volt, mert a győzelem megingatta hitében a labancok táborában íevő németeket és rácokat, kik a vár elfoglalásának hírére csoportosan állottak a Libertás zászlai alá. A 'vár új parancsnoka llosfay Imre ezredes lett. Örségét Bottyán János kuruc generális 500 gyalog és 300 lovas vitézben állapította meg. 1705—1706-ban újjászülettek a százados falak. Bercsényi Miklós fővezér ugyanis elrendelte a vár gyökeres átépítését s :ezf az akkori haditechnika minden vívmányának felhasználásával, a Rákóczi táborában időző francia hadimérnökök hajtották végre. 1706-ban, mint a kurucság legerősebb várába, ide zárták az egervári ütközetben elfogott Heister Hannibált, kinek kiszabadítására Heister Siegbert császári vezér ;1709-ben 40 mozsárral, 14 nagy résttörő ágyúval fogta ostrom alá a várat, de eredménytelenül. 1710-ben nagy eseménynek volt tanuja a~vár. Ugyanis Jávorka Adatnék az 1709. év szilveszter éjszakáján az ócskói kastélyban elfogták a kurucok ügyét eláruló Ócskay Lászlót, korábban a kuruc sereg legkiválóbb brigadérosát, »Rákóczi villámát«, kit 1710 január 3.-án karóba húzásra, testének fölnégyelésére, elégetésére és hamvainak a Nyit a vizében való szétszórására itélt a Csajághy János várparancsnok el— 303 — 10
