Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Csallókőztől Léváig
nöklete alatt összeült vérbíróság, de ezt az ítéletet az áruló öccsének kérelmére pallos általi halálra változtatták. Az Ítéletet a Doboló bástyán még aznap végrehajtották. Ugyanezen évben Heister tábornok újabb ostrom alá fogta Újvárt s mert az akkor már erősen legyengült kuruchadnak semmi reménye sem lehetett arra, hogy azt felszabadítsa, az őrség szabad elvonulás föltétele mellett kivonult a várból, hogy falai között ne lásson többé magyar hadat. A szatmári béke az újvári várnak is megölője lett. Útjában állott a hatalomnak. A visszatérhető háborús világ réme ugyanis az uralkoJdóházat arra az elhatározásra bírta, hogy a még ép várakat elpusztíttassa,, nehogy azok egy esetleges újabb felkelés fészkeivé lehessenek. 111. Károly 1725-ben ezért rendelte el többek között Érsekújvár falainak lebontását is, amit olyan tökéletesen hajtottak végre, hogy ma a régi bástyafalaknak nyomuk sincs. A vár falainak lebontásával Érsekújvár nyílt várossá lett. Kezdetben azt lehetett hinni, hogy katonai jellegének megszűntével maga a város is elsorvad', dé ellenkezőleg történt, mert idővel az egész AlsóNyitravidék ipari- és kereskedelmi életének központjává lett. Jelentőségét, gazdagodását szinte rendkívüli mértékben emelte az a körülmény, hogy a Budapest-bécsi-, majd 1 az ebből kiágazó komáromi, privigyei, tapolcsányi vasútvonalak kiépítésével vasúti csomóponttá lett. * A mai Érsekújvár a visszaszerzett felvidéki sáv nyugati részének egyik legjelentősebb városa. Kedves, napsugaras, meghitt egyszerűségű, jómódú, kultúrában előrehaladott. Lakosainak száma 22.457. Ennek 92 °/o-a magyar, 5°/o-a tót, 3%-a német. A csehek 20 éven át mindént elkövettek, hogy lakóit elcsehesitsék, dé törekvéseik a legkisebb mértékben sem sikerültek. A város és környéke 1938 november 8.-án szabadult föl a cseh elnyomás alól. Ez a -nap bizonyára időtlen-időkig örömünnepe lesz a városnak. Régi jóhírű középiskoláját még Pázmán Péter alapította. Az 1812 1—14. években ennek az iskolának volt növendéke Czuczor Gergely, a szabadságharc bátorszavu költője, kit »Riadó« című költeménye miatt az osztrák reakció 1849-ben haditörvényszék elé állított és »vasban eltöltendő hat évi várfogságra« ítélt. Itt nevelkedett Fraknói Vilmos, a későbbi kiváló történetíró, ki magas állásban is mindenkor szeretettel gondolt kedves városára és annak több kiváló ifját segítette elő tanul1 mányai folytatásában. Irodalomtörténeti szempontból két nagyjelentőségű emlék fűződik Érsekújvárhoz. Egyik a Czech János történettudós által a Ferencesek kolostor-könyvtárában fölfedezett Czech-kodéx, melyet a nagyvázsonyi pálos-kolostor valamelyik szerzetese 1513-ban a pá,trónus Kinizsi Pálné, Magyar Benigna részére másolt s egyik legdíszesebb kiállítású magyarnyelvű imakönyvünk. A másik az Érsekújvári kodex, rne-t lyet 1530-ban Sövényházi Márta domokosrendi szerzetes másolt és mjagábán foglalja kódexirodalmunk legdrágább kincsét: Alexandriai Szent Katalin verses legendáját. A kódexet, mely az Érdy- és Jordánszkykbdexek után legterjedelmesebb magyar nyelvemlékünk, ugyancsak az — 304 — 10
