Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Királylehotától Poprádig

katlan közepén, tömörfalu, kettős tornyú templom körül, egy tetszetős városka házai sorakoznak. J o Is va. Lélekszámát tekintve, lenn, az Alföldön, jelentéktelen, sárba, kűfturáíatlanságba fúló falu volna. Itt, a hegyvidéken, az érc- és dolomitbányák, végtelen erdőségek' világában élénk, lüktető életet élő, századok óta virágzó megyei város. Ércbányáit még az őskor inépe kezdhette művelni. Legalább isi erre vallanak azok a kezdetleges bányanyomok és eszközök, melyek az újabb időben több 'helyen kerültek napvilágra. IV. Bélának' egy 1243-ban kelt oklevele, 'Castrum lllsva-nak nevezi. Tehát már ebben az időben kőből épített vára volt. Azaz inkább aféíe őrtorony

1, (mely az itt bányászkodó telepeseknek szükség esetén menedéklet nyújthatott. Mert, hogy lakói már a legrégibb időtől kezdve serényen; űzték az ércbányászatot, azt a XIII. századbeli oklevelek tanúsítják. A XV. században fallal kerített város. Az egykori falaknak ugyan már nyomuk sincs, de emlékük

1 elvitathatatlanul él azokban a szűk és görbe utcákban, melyek házhelyeit még abban az időben hasították ki, mikor fal kerítette a várost s ezek szabták meg terjeszkedését. Mátyás király idejében a murányi vár tartozéka. így urai is a Tornallyayak, Basók, R otthalok, Széchyék. 1556-ban a törökök dúlták föl, mikor is a csetneki krónika szerint 400 erőteljes jofsvai férfit 's vagy 50 hajadont, rabláncra fűzve hajtottak a füleki várba s (onnan tovább Konstantinápolyba. 1627-ben, ma is meglevő kastélyának kápolnájában tartotta eskiívőjét Széchy Mária és gróf Bethlén István s 1645-ben nagy ünnepélyességgel ugyanitt iktatták a gömöri főispáni méltóságba Wesselényi Ferencet, a későbbi n á do r ispánt. Wesselényi nádorsága idején a város élete különösen megélénkült. A régi megyeháza nagyterme országraszóló ünnepségek, komoly gyűlések színhelye volt, de a XVII. század eseményei elhomályosították az előbbi korszak minden fényességét s a régi megyeházzal együtt a múlt emlékévé lett a hajdani pez!sg

!ő élet. 1829-bén tűzvész pusztította. Romjaiból fölépült ugyan, de többé nem tudott azzá lenni, ami volt. 1849-bén lakosai közül számosan fogtak fegyvert, hogy a környéken garázdálkodó Hurbán zsebrájait megfékezzék és ami ebben a harcban a legjellemzőbb, az, hogy a magyar lakossággal, a magyar állameszméhez hű tótság karöltve küzdött és a cseh zsoldban álló hurbánistákat együttes erővel söpörték ki a Felvidék területéről. A mai Jolsva legnevezetesebb épülete a templárrusok hajdani kolostora, majc! a Széchyék Ősi kúriája helyén a renaissance stílusban épült emeletes Coburg-kastély, melyet 1796—1801-bén Koháry And rás és Miklós, a jolsvai birtok akkori urai építették. Ez a kastély egyike a Felvidék leqpazarabbül 'berendezett főúri lakainak. Már a feh ér és 'kék márványfalu, művészi freskóval díszített mennyezetű lépcsőház is nagyszerű, de hát még a termék, melyekben polgári halandó előtt szinte elképzelhetetlen gazdaqságban és értékben van fölhalmozva mindén, amit a vaqyon, kifinomult ízlés, történelmi becs, családi haqyomán, századokon át összegyűithetett. Templomai közül a kéttornyú, román stilusu római katolikus szent— 278