Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Királylehotától Poprádig

egyház 1849-ben, az evangélikus pedig 1789-bjen épült. Gyógyító ere­jű, remekül parkozott fürdőtelepe, (egyik ékessége a városnak. Jolsváról délfelé folytatjuk vándorlásunkat. Áthaladunk a kis T a p­lócán, Süvetéjn, a iMusik-hegyen megtekintjük azt az ősi föld és kősáncot, melyet a hagyomány a Kr. e. századokban itt lakó carpok egyik határvárának tart. Licénél kétfelé ágazik az út. Az egyik déli főirányban Rimaszombatba igyekszik, a másik keletre fordul és Horkán át a balassagyarmati túránál már ismertetett Peísőcnél nyílik a Sajó völgyébe. Pelsőc fölött egy rendkívül érdekes vidék következik. A Tornai­mészkőzóna hatalmas, körülbelül 200 négyzetkilométer területű fenn­síkjai: a Pelsőc i és Szí li ce i terülnek itt, mint bámulatos hagya­tékai a letűnt geologiai időknek. A túlnyomólag triászmészkőből álló karsztszerű fennsík, melynek közepét ma a Sajó völgye hasítja át, valamikor, évmilliók előtt, egy összefüggő egészet alkotott. A Tresz­nyik és Sztolicsma rengetegeiben eredő Sajó valaha több száz méter­rel magasabb szintben folyt mint ma. Lehetséges, hogy a Rozsnyó; alatt, a Csermosnya és Sajó mai szögében, egy beltóba ömlött, Imely-' nek déli párkányát egyfelől a Szilicei-fennsík, másfelől a Felső-hegy vonulata alkotta. A tó, mely litt egy víznyelőbe zuhant s bizonyára évmilliókig a fennsík belsejébe vájt úton igyekezett magának utat találni, lassan-lassan mély barlangjáratot mart a mészkőbe s addig­addig tágította, vájta, tördelte, porlasztotta, míg végre egész hosz J szában berogyasztotta, törmelékét elhordta s az így keletkezett szur­dokban folytatja útját. így alakult ki a Sajór-^ Rozsnyó-Peísőc közötti völgy. Igy szakadt el egymástól a szerkezetileg teljesen azonos Sziliqsi- és Pelsőci-' fennsík, melynek párkánya mindenütt meredekén szakad' a Csetnek-, Sajó-, Csermosnya- és Torna-patakok felé s mert víz szegény, köves, kopár, terméketlen, nincs rajta egyetlen falvacska sem. A Sajónak a Pelsőci és Szilicei fennsíkok közti szakadéka tehát nem más, mint a Sajó-vájta hajdani barlang hosszanti beszakadásá­ból keletkezett szurdokvölgy, mely délről közvetlenül Pelsőc fölött nyílik s meredeken leszakadó keskeny vájatában éppen csak helyet tud szorítani a Sajó vizének s a részben sziklába vágott vas- és or­szágútnak. Pelsőctől délkelet felé kanyarodik az országút. A vidék kőzete mész. A növényzet hitvány. Az útmenti bokrok-fák csenevészek. A völgyek szárazak, szomjasak. A sziklafalak egymásrarakott rétegekből állónak látszanak. De nemcsak' látszanak, hanem valóban rétegekből építtettek. Évmilliók életének és az Élet csodaváltozásainak tanúskodó bizonyságai ezek. Amint figyeljük a mészkő egymásra halmozódó rétegsorát, eszünkbe jutnak a rejtelmes föld'alakulás egyes részletei. Eszünkbe jut, hogy évmilliók előtt még tenger volt e tájon. A tenger­ben korallok, kagylók milliárdjai éltek. Szétmálló vázaik rettenetes tömegéből lett a mésziszap és ebből alakult Eónok folyamán a mészkő. A földkeregség legnagyobb 'cseppkőbarlangja, a Baradla köze­lében járunk és a harangszó, mely ringva ütődik a mészfalakhoz, áz aggteleki templom harangszava. Csakhamar a barlángszáj előtt állunk és kevéssel utóbb a földalatti csodavilágban. — 279 — 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom