Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Királylehotától Poprádig

és annak úrnőjét, országszerte híressé tette. Ugyanis az átpártolás hírére, a hűtlenséggel vádolt nagyasszonyt, a daliás Wesselényi Ferenc;, III. Ferdinánd hadvezére, Murányban ostrom alá fogta és a várat a szépséges úrnő szivével együtt 1645-ben el is foglalta. Ezt az akkoriban nagy port fölvert eseményt »Márssal "társalkodói Murányi Vénus« cím 'alatt, Gyöngyösi István, a XVII. század nagy népszerűséginek örvendő költője örökítette meg, híressé tevén ezzel Murányt és mindenekfölött szeretett nagyasszonyát, kit ettől kezdve nem is neveztek másként, mint Murányi Vénus-nak. III. Ferdinánd az elfoglalt várat jutalmul Wesselényinek ajándé-4 kozta, kit a pozsonyi országgyűlés 1655-ben nádorrá választott. Az a 12 év, melyet Murány Wesselényi nádorsága alatt átélt, a vár fénykora. Találkozó helye az ország színe-javának. De itt kézdték szövögetni a később oly tragikusan végződött szabadságmozgalmat is, melynek élén éppen Murány ura állott. Wesselényinek 1667-ben bekövetkezett (halálával, nemcsak az I Lipót átkos uralmától (szabadulni akaró mozgalom, dé Murány sorsában is nagy változás állott be. Az összeesküvés vádjával terhelt főuray kat a császári pribékek összefogdosták, majd kivégezték. Ugyane'kh kor a kisebbek közül százakat 'börtönnel sújtottak. Murányt Loitháringiai Károly herceg vette ostrom alá és kemény küzdelem árán 1672-ben el is foglalta. Murány ezzel végképen kicsúszott a Széchyek—Wesselényiek kezéből. Széchy Máriára pedig rászakadt a nyomorúságok, szenvedések özöne és hét évi küzködés, bolyongás után, mindenkitől elhagyatva, 1679-ben Kőszegen fejezte be életét. Thököly fölkelése idején, 'a kuruc és labanc hadak fölváltva bírták. Rákóczi szabadságharcának kezdetén, 1705-ben, Limprecht császári várparancsnok feladta Murányt, melyet a fejedelem hű hadvezérének, a szabadságmozgalom lelkének, Bercsényi Miklósnak adományozott. Ebben az időben őrizték falai a magyar koronát. A szatmári beké után vallon őrség lepte meg, mígnem 172Q-ban Koháry István személyében új birtokos költözött a mindjobban rogyadozó várba, melynek lassú pusztulását többé nem gátolta meg mi sem. A Koháryák révén a murányi birtok ezidőszerint Ferdinánd, volt bolgár cár tulajdona, ki a háború előjtti években Murányi gróf inév alatt sokszor tartózkodott itt, mint magyarországi birtokainak legkedvesebb helyén. * Gyöngyösi Murányi Vénus-ának nagy népszerűsége, az emlékezés aranyos zománcával vonta be a pusztuló falakat, melyek főleg nyaranta, hangosak voltak a kirándulók vidám zajától. Járták a keskeny erdei ösvényéket, miket az »őzlábú Vénus« taposott egykoron. Megjpihentek az ősi fák alatt, melyek valaha hűs árnyékot vetettek Murány asszonyára. Bejárták a tetőtlen termeket, keresvén a hajdani szépség ágyasszobáját. Letelepedtek a mohszőttes kövekre, vagy beültek a tájat századok óta bámuló ablakok kerettelen üregébe, talán éppen abba, amelyen át a legenda szerint a deli Wesselényi a várba osont és ' keresvén-keresték a boldogságot, mely egykor itt tanyázott: a sze— — 276 — 10