Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Királylehotától Poprádig
kilométer széles meszes fennsík terűi, mely a 700—800 méteres völgye fenekekből sok helyt falszerü meredekséggel 1000—1200 métjer magasságig emelkedik: a Murányi-fennsík. A sajátságos hegyalakulatot 15—20 kilométeres körzetben a lue-, vörös- és cirbolyafenyők rengetege övezi. Tarajos sziklahátaival, messze riasztja magától az emoert. És valóban, abban a Garam és Tiszolci-patak által képezett hatalmas háromszögben, mely a közepén húzódó fennsík északi és déli oldalain terül, egyetlen faluval sem találkozunk. Sőt mész-, szén-, hamuzsír égető, vagy zsindelykészítő telep is olyan kevés van erre, hogy, félnapokig is elbolyonghat az őstájak szépségeiben gyönyörködő, míg; egy-egy útjába akad. Ennék a fennsíknak a déli részén, abból a hosszú, kanyargós völgy teknőből, melyben Murányhuta és Murányalja rejtőzködik, egy meredek,, sűrű erdővel benőtt süveges hegy szökik a magasba. Csúcsát koszorús költőink által sokszor megénekelt romok koronázzák. A neve: M urány. Talán még a carpok, vagy cotinusok ősi népe, tarolta le helyén a hegyet, hogy megássa rajta első földsáncait? Talán a szarmata-jázigok, vagy a hunnokat kiszorító longobárdok törzsei ülték meg elsőnek? Kii tudná biztosan? De hogy évezredek előtt lakott volt már a hegy, azt azok az őskori emlékek tanúsítják, melyek a romvár kövei között csákányozó kincskeresők kezeibe jutnak olykor-olykor. Későbbi hagyományok szerint Murány várát IV. Béla király fia, V. István, Gunig comesnek adómáyozta és ennek kezéről került az llswaiak birtokába. Egy ideig a Bebekék is kiskirálykodíak benne. Majd a hírhedt zsoldosvezér: Giskra János. A XVII. század első évei na.gy változást hoztak Murányra. Az iorjszág; ügyeivel nem törődő Rudolf alatt ugyanis már nem' volt más módi a kiürült kincstár megtöltésére, mint elzálogosítani a királyi birtokokat. Lgy került a sor Murányra, mélyet 1607-ben, a Thurzókkal atyafiságban álló Rotthal János gróf 100 ezer forintért váltott magához. Ám Rotthalt, mint idegent, az országgyűlés nem engedte beiktatni a murányi dominiumba, minthogy azonban a pénzre égető szükség volt, az ősi, Széchy-nemzetség 1 egyik neves tagjával, III. Tamás kir. főudvarmesterrel, Felsőmagyarország kapitányával fizettették le a zálogösszeget. Széchy Tamásnak 1618-ban bekövetkezett halálával, első feleségétől, Perényi Borbáláitól született fia, II. György lett a murányi uradalom birtokosa. Széchy Györgynek Homonnai Drugeth Máriával kötött házassá, gából kilenc gyermeke született. Közülük azonban csak három leány Mária, Borbála és Katalin maradtak életben. Murány ilyképen leány1 ágon a szépségéről híres Máriára, mint legidősebbre szállt, ki 1627ben, 17 éves korában, előbb iktári Bethlen Istvánhoz, majd ennek halála után Kun Istvánhoz ment nőül. Ez a házasság azon|ban ihem sikerült. Csakhamar válás lett a vége és a még mindig szép magyiasszony, világutálatában bezárkózott a murányi várba, hogy ott bús egyedüHétében töltse le élete hátralévő napjait. De a sors másként határozott. A császárpárti özv. Széchy György-? iné halála után, Mária I. Rákóczi György hűségére tért. Ezzel a lépésével kezdett el szövődni az az 1 érdekes történet, mely Murány várát — 275 — 10