Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Budatintól Likaváig
fceny árnyékaikat. Két szélről arany kalásztengert hu Hámozta t a Csieb'rát felől fújdogáló szellő. Mintha óriási tál fenekén járnánk. Köröskörül lépcsőzetesen emelkedő, keskeny szántócsíkokkal, kékeszöldbe játszó zabföl dekkél, tarkavirágú mákpásztákkal, üde rétekkel s a réteken karókra húzott szénapetrencékkel váltakozó térség. A térségből, — mintha asztallapra helyezett ököl volna — domborodik ki azi (egyik oldalon gyér növendékerdővel, a másikon pompás fenyvessel miegült várhegy. Innen, a távolból, csak alacsonyabb, könnyen meg'mászható emelkedésnek látszik, dé ha megállunk alatta, akkor veszszük észre, hogy valójában magas és meredek hegy biz az. A várhoz bokrokkal szegett, kitaposott, kövecses ösvény vezet. Valamikor a nagyobb várak közé tartozott. Falai még ma is több emeletesek. Egykori termeinek földszinti részei dongaboltozatúak, az emeletiek kazettás mennyezetűek voltak. Hatalmas ablaküregei egyn é miely i kében még ma is ott van a márvány ülőke s a keresz'talaík'ú, pompás faragású kőbél!|et. Az emeleti termék külső falaiból mésszire nyúlnak ki az egykori erkélyeket tartó támasztó pillérek. Benn, még 1 látszanak az óriási kandaüóhelyek. Az öblös kürtők. A márványból faragott párkánytöredékek. Hellyel-heKylel látszik az egykori mészvakolat s a vakolat egymásra települt rétegsorai között az elfakult festésnyomok. Elsárgult, szuett pergamentek, barátokírta krónikák szerint, nagyon hányatott élete volt ennek a várnak. Alig fészkelte falai közé magát az egyik birtokos, alig tömette be a bástyaréseket és vésette címerét a főkapu fölé, már jött a másik ifoglaló és a kőszáli fészkiek rommá lett ismét. Lakta 'magyar, cse'h, lengyel német. Koronás király, büszke főúr. Vajákosok és hamis pénzverők. Szabadságvédők bástyája ma. Rendbontók, pártütők, vérengző rablónép tanyája holnap. De nézzük, mit is mondának azok az elsárgult lapok? A hagyományokba vesző történet Moymir tót királyt tartja a vár alapítójának. De Moymir éppen olyan legendái alak, mint akár Romulus, vagy Sába királyné. így a vár keletkezését a magyar el ;ő-j időkben kell keresnünk. Ne feledjük azonban, hogy nemcsak a horn foglalás idejében, hanem még Szent István uralkodása alatt is, hazánknak a Garamtól északra eső része, a magyarság által meg nem ült, lakatlan erdőrengeteg volt. így a várispánságo'k s ma'guk a várak is, csak későbbi Árpádok idjejében keletkezhettek. Bár Likava még a XIII. században, a tatárjárást közvetlenül követő nagy várépítési mozgalomban épülhetett, első okleveles nyoma 1315ből va'ó. E szerint Róbert Károly a Donch nemzetségbeli Simon Ser'bánt, Liptó, Zólyom és Túróc urát erősítette meg Likava birtokában. Az ősi Donch nemzetség a XIV. században úgy látszik kihalt, mert a vár és a hozzátartozó uradalom rövid' időre Bebek Detrére, Szlavónia bánjára szállt, majd királyi birtokká lett. Hogy ebben az időben, nevezetesen 1397 és 1399-ben Zsigmond király maga is Likava várában időzött, azt a rózsahegyi polgárok részére kiadott szabadság levelek keltezéséből tudjuk. A XV. század első évtizedében Gara Miklós liptói grófé. Ettől a cseh huszita zsebrákok ragadták el és megerősítve azt, sziklavárából évtizedekig rettegtették a vidéket. — 271 — 10
