Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Budatintól Likaváig

1433 november havában gyászzászlót húztak föl a vár főtornyára. Zsigmond király leghívebb emberét, az ország nádorát, az árvái uradalom

1 hatalmas >urát vjesztette az elhunytban, kinek elmultát nemcsak hazája nlépie, hanem idegen országok fejedelmei is meggyászolták. Ga rai Miklós haljála után, Zsigmond király Stibor vajdának, a »vágvölgyi király«-n;ak zálogosította jsí az uradalmat. A Stiborok bolondba fiága azonban 1434-bjen kihalt. A hatalmas urnák! lengyelföldi rokonain kivül csak egy lánya, Katalin maradt. A rokonok és Katalim gyámja között megindult az ostrom a vár birtokáért, mely végre is Hédierváry Lőrinc nádorispán által kiadott itéletlevél tanúsága szerint

1 annál is inkább Kataliné fiett, mert a vajda testvére, Miklós, közben hűtlenségbe esett és még a saját birtokait is elvesztette. A XV. század közepén a Giskrával egy követ fújó Komorovvszky Péter, a szomszéd lengyelországi Zivjec ura fészkelte magát Árvába és martalóacival hosszú ic'jeig innen fosztogatta a környéket. A cseh »bratik« garázdálkodásainak végre is Mátyás király vetett véget, ki 1474-ben egymásután foglalta el főfészkeiket: Liptóujvárt, Rózsahegyet, Likavát, mire Komorowszky Árva várába zárkózva, minden roszra jel kész ülve várta a királyi hadakat. Ostromra azonban nem került sor, mert a ravasz lengyel jobbnak látta megadni magát és szabad lelvonulás, valamint mindén ingó vagyonának elszálí.hatási föltétele mellett, végleg elhagyni az országot. Mátyás az uratlanniá 'jett várat fiának, Korvin Jánosnak adományozta. Ebben az időben történt, hogy a király, kancellárját, Várday Péter kalocsai érseket, egy általa Bajazid szultán részére kiállított hibás békeokmány-, részben pedig annak nyerseségig őszinte modora miatt elfogatta, Árva váraiba záratta, mikloris a hagyomány szerint, itéfietét az érsek előtt ezekkiel a 'szavakkal hirdétte ki: «Arva fuisti Petre, Árva leris et in Arva mlorieris!«, [azaz : Árva voltál Péter, árva leszel és Árvában fogsz meghalni. Mátyás halála után a főurak, kiket a semmiből éppen azért emelt a magasba, és halmozott el adományaival, hogy adandó alkalommal fiának hű, odaadó pártfogói legyenek, csaknem egyértelműen fordultak János herceg ellen és nem hogy segítették a trónra emelni, hanem kiforgatták mindén vagyonából. Ezek közé a főurak közé tartozott többek közt az es'ztergoimii hajduhadhagyból szepesi gróffá, majd az ország első dínasztájává emelkedett Szapolyai István, ki egymásután foglalta el János hercegi birtokait, köztük Árvíát is, m;elyet ugyan egy időre Dobzse Lászfóf parancsából kénytelen volt visszaadni, de Korvinnak 1504-ben bekövetkezett halála után, özvegyével, Frangepán Beatrixszal kötött szerződés révén, mégis csak tulajdonává tett. Aztán közbejött Mohács. Mohács után elkeseredett polgárháború a korona birtokáért. A családalapító, vagyongyarapító Szapolyai István ugyan már egy negyedszázad óta nem volt az élők sorában, d|e ott volt helyette a fia, ikit még a szerencsétlen kimenetelű csata évében, 1526. november 5-én, Székesfehérvárott magyar királlyá koronáztak. Ez, miután az akkori zavaros viszonyok nem engedték, nem

1 vehette át személyesen az apai örökséget, hanem az egyes várakba teljhatalmú várnagyokat rendélt. Igy került Árvába zedleci Kosztka Miklós, a felvidéki gyaloghadak főkapitánya, ki kezdetben hűségesen — 267 — 10 k