Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Budatintól Likaváig

dolgát intézik falai közül, nem igen látszik trieg rajta. Nem is látszhatik. Hiszen a negyvennyolc községinek együttvéve sincs annyii lélekszáma, mint az Alföld valamelyik' nagy falujának. Házikói közül büszkén emelkedik ki egy kétemeletes, várszerű épülettömeg

1, a IV. Béla áltaf alapított Turóci prépostság monostora, melyben a XVI. század legkiválóbb magyar főpapja: Pázmány Péter, rövid ideig tartó turóci prépostsága alatt lakott. A község fölött, — részben erdőtől takartan — egy hajdani vár 'romjai roskadoznak. A vár Z n i ó, a krónikában sokszor említett lurch. Turóc földjén ez volt a fővár. Aki ezt bírta, rendszerint azé volt a másik két vár is: Szklabinya és Blatnica,. Itt lakótt a várispánság ura. A mindenható comes. Seregek vezére. Civakodök bírája. Jobbágyok rettegtetője. Innen íindult ki az élet. Itt központosult mindén hatalolm, mely a szó való értelmében, hatalom volt akkor. Várát a hagyományok a Forgáchok egyik ősével, Ivanich lovag;gal építtetik. A maga idejében nevezetes turóci família volt ez az

1 Ivanich-lvánka-, épp úgy, mint a Math, Kócs, Tömérdek, Vendég, Pósa, Kére, Bene nemzetségek, kik a Turóc keskeny völgyében, tizenhat nemesi községbén élve, mindannyian hatalmas, terebélyes magyar családok őseivé lettek. Visszatérve a Vág mellé, látjuk, hogy völgye mindinkább összeszorul. Az ország- és vasút egészen a folyó mellé simul. A vonat robog. A színpompában gazdag tájék mintha körben forogna körülöttünk Percről-percre változik a kép. Az előbb még messz,e kéklő bércek fenyvesei haragoszöld szint öltve, ott száguldanak mellettünk, körüiöttünk. Mikor a prüszkölő vasszörnyeteg a Kis-Fátra déli nyúlványa alá ér, zakatolva fúrja be magáit a is u 11 ó i-a I a g

1 ú t ba és fényes nappal ránkboruľ a sötét éjszaka. A vonat robog. A vak sötétet derengő homály váltja föl. Egy pillanat és ámulva, meglepődve tekintünk szét a déli nap sugárkévéiben fürdő vadregényes tájon. Alant az Árva vizével bővült Vág tajtékos hullámai rohannak. Előttünk a turóci lapály sárgászlöld, barázdált síkja öleli körül a bbró-i kákkal benőtt előhegyek lábait. A messzességbén egyfelől a KrivánFátra, másfelől a Párnic fenyvesei zárják a látóhatárt. A Krjvánból lefutó Suttó-patak völgye a legszebb hegyvidéki tájak egyike. Két oldalán a Zsebrák (és Sztoch-hegyek húzódnak. Közvetlenül a meder fölött az Uplár és Szuchi szédítő meredékségü on mai bámulnak a völgyszoros mélyébe, melynek közepén zúgó esésekét alkotva, ezernyi sziklarögöt hengerelve rohan a kristályvizü, pisztrángban gazdag Suttó. Följebb, harmatos alpesi növényzet lepi el a patak szélét, völgy fenekét. Majd egy hatalmas sziklafélkör zárja el az útat és ennek baloldalán fenséges látvány: a Rjéka toronymagasságú vízesése tűnik szembe. A vonat alig hagyja el Suttót, Árva megye földjére fut át és sínpárja mindenütt szorosan a Vághoz simulva rohan tovább Rózsahegy felé. Árva Nagymagyarország legészakibb és legzordabb éghajlatú megyéje volt. De mintha a Természet maga is észrevette volna, hogy -anyagiakban milyen mostohán bánt el ezzel a kétezer négyezkilométe— 259 — 10