Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Építészeti és képzőművészeti emlékek
rösmárvány tumbája, melynek fedőlapjáról élesen, művészi kidolgozásban domborodik ki a XV. század történetében nagy szerepet játszó főúr, teljes lovagi páncélos, gyűrűs, sodronyinges, vaskeztyűs, hosszúszárú, csillagtarajos sarkantyújú, nyugvó oroszlánon álló alakja, zászlaján, címerpajzsán ékeskedő Hatágú csillaggal, mint a Szentgiyör 4gyiek ősi címerével. A késmárki dóm szentélyét járó érdeklődő figyelmét leköt« annak déli falába erősített 207x104 cm. méretű vörösmárvány alakos» isírkő, melynek capitell-betűkkel vésett felirata tudtunkra adja, hogy ; azt az 1520-ban elhalt N o pst i t z i Warkócz Kristóf késmárki kapitány emlékére állították. Ugyanannak a Warkócznak, kit Szapolyai; István felesége, Hedvig, tescheni hercegnő védő lovagjául rendelt s|aki ebben a minőségben teljesített hű szoilgálatai jutalmául iá késmárki várkapitányságot és mellé Kreutz és Nehre szepesmegyi községeket nyerte. ' A kas sa i székesegyház javítási munkálatai alkalmával, a padolatból kiemelt sírkövek közül érdekes az 1560-ban meghalt Te)ekessyf Imre, I. Ferdinánd király országbírájának 200x105 cm. méretű vörös-* márvány címeres sírköve és ugyanitt Kassa város egyik leghíresebb patrícius családjából származott Nienfeld András főszertárnokmester 192x95 cm. méretű, kitűnő fenntartású, elsőrendű mestertől faragott homokkő emléke, melynek széles keretéből kiemlelkedo maiusculásl betűi közlik az utókorral, hogy néhai gazdája 1587. júl. 21.-én költözött el az élők sorából. ' A kisszebeni templom a Felvidéken híres B e r z e v i c z y-csafád nagyméretű sírtábláját őrzi. Ez alatt, névleg is megnevezve, annak! egyik, valószínűleg első tagja, Péter úr, a szepesi gróf, illetőleg tárnokmester várja a boldog föltámadást. A sírtábla remek faragású címere: jobbradűlő háromszögű pajzsot körülfonó tűzokádó sárkány, fölötte zárt tornasisakból kiemelkedő kecskebak, meglepő épségben! és szépségben élte át a múló századokat. A márkusfálví templom főhajójának déli falán, egy 213x120 cm. méretű vörösmárvány sírkő állítja meg a mult idők emlékeibe merülő vándort. A maiusculás betűjű s valamely jelesebb o!a->z szobrász' által faragott kő immár több, mint négyszáz év óta jelzi a Szepssséigl történetében egykor sokat szereplő márkus és batizfalvi Máriássy-család (egyik jeles tagjának, Máriássfy Istvánnak temetkezési helyét, ki mint 1505-ben szepesi kapitány, majd a Szepességnek az ugyan-» ezen évi Rákosmezei országgyűlésen egyik követe, Szapoíyai Jánosi kiskorúsága alatt szepesi főispán s a család rendületlen híve, 1516. ápr. 30-án halt meg és temettetett el az általa kedvelt Márkusfalván. A tőketerebesi templomban (Zemplén m.) igen érdékes Perén y i Imre' hatalmas méretű (271x134 cm.) vörösmárvány síremléke 1519ből. A sírkövet faragó mester, valóban művészi munkát végzett, mikor a rideg márványból kifaragta a Felvidék s az ország életében egykor nagy szerepet játszó féríiú páncélos, liliomos motívumban gazdag^ vértű, áll véd ős sisakú, hatalmas pallosú, feje fölött a Perényiek ősi!címerével: a nyitott aranykoronából kiröppenő hárpiával díszített zásrzlójú, nyugvó oroszlánon álló nemes alakját. Mögötte angyalok, bőredőzetű, hímzett szőnyeget tartanak, lábainál pedig jobbra és balra}.. — 180 — 10
