Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

ben, olykor 80—100 méterre is benyúltak. Egyébként az egyes telkek

r alakjai és nagyságluk, legtöbbször az erődítményes kőrfalak alakjait szerint (módosultak. További 'jellemzője az ekorbeli polgári hazaknak, hogy udvaraik e-; gyes részeit todzsás folyosók kötik össze, vagy az ilyen lodzsák körülfutnak iaz egész földszinti és emeleti traktuson, mint ezt például Li ő-f cs é n, la Pobst-Szkicsák házon kivül, a Főtér 7., 18., 19., 23. számú-, vagy El p e r j e s le n a kétemeletes Catáry-iház udvaraiban láthatjuk. Ez! épületek csáknem mindén esetben attikaszerü oromfalakkal záródnak, valaha sgraffitóval, aranyozással díszítettek, úgy, hogy ezek a felvidéki városoknak ékes és barátságos külsőt kölcsönöztek. Sárosmegyében, Eperjesen, a Főtéren egész sor eredetiségéből ki nem vetkőztetett renaissance-épületet láthatunk. Itf állanak sorjábar* a Münk-, Gallocsik-, (régen Rákóczy) Werthler és K!erényi-h,ázak, melyek Imiint az ékorbeliek általában, mind oromfalasok. Remek oromfalaikkal tűnnek ki az ugyancsak eperjesi Lerner-, T'hjor-, valamint a Cgristonum-ih/ázak is. Ez utóbbi 1670-ig, a város székháza volt. A felvidéki renaissance-ikori polgári hfáziak ,egyik legérdekesebb! megoldása az emeletre vivő l é p c s ő h lá z a k, 'melyeket a hosszú és" mély kapuszínek egyik oldálába mélyesztve, lodzsaszerüen képeztek ki. A feljárók boltcikkelyeit egyszerűbb vagy díszesebb fejezetű oszlopok tartották, 'melyek kivitele tekintetében, órjiási a változatosság. Ilyen lép-> csőházakat például Lőcsén, Bártfán, Eperjesen, Körmöcbányán, Icsaknem minden második házbán találunk. A sok közül névlegí is megemlítjük az eperjesi Krayzell—Lakn^r—Karaffa-házakat-, Nagysároson a Rákóczy-kastély feljáróját s Lőcsén és Bártfán a föln-t tebb már említett épületeket. Besztercebányán, a főtér

1 északnyugati sarkában levő egyik épület, — mely felvidéki diadálútjában rövid időre Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szállóhelye volt, — kapujában ezt a szöveqet őrzi: »...Benedicto Domini diviites facit A. D. 1610.« Ugyanezen a térien áll a dús faragásokban bővelkedő, pompás er-r kélyü Herritz-ház, melynek kapuzata fölött ez a szöveg van márványba vésve : ...»Johannes Weinchardt olasiensis sculpsit 1622

1.« A város mellékutcáiban egész házsorok vannak, melyek a felvidéki renaissancera jellemző attikaszerü magas oromfalakkal bírnak és festőién szép archaikus színezetet adnak a városnak. Ni y i t r a m e g y é b

1 e n, a Zerdahelyiek által épített szemtenc-ujfalusi-kastély remek olasz renaissance-lodzsás lúdvara látványosság számba megy. Az ugyancsak! nyitramegyei Tavarnok község Forgách-kastélyának termei, a renaissance-idők emlékeinek valóságos múzeuma. A csúcsívessel kevert renaissance-elemek érdek,es 'képvisélőjé a Bártfa város főterén szabadon álló városháza, melyet a város ne-* mes magisztrátusa

1 a XVI. század első éveiben, Elek mesterrel renaissancestílusban kívánt emeletre húzatni, minthogy azonban munkájával nem' volt megelégedve, 1507-cen János 'mestert, az eperjesi templom' híres építőjét bizta meg, hpgy a már kész renaissance ablak és ajtóbélleleH tekkel Összhjangban fejezze be az építést. Ám miért, miért nem, ez sem> tudta kielégíteni a bártfaiak igényeit, ezért azt most már egy h|armadik

; mesterre bízták, ki csekély későbbi változtatással olyan formában fe— 167 — 10