Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

az alsóból kissé kiáll és félkörös frizekkef van ettől elválasztva. Felső traktusán a harangtornyoknál általános szokásban levő két oszloppal hármas tagulásuvá épített köríves ab'akai vannak. Szép mintájú sgraffitóval festett párkánya alatt kétsoros felírat olvasható: »Aurea contigerat Librae Sol-lucidus astra Hoc auctor quanto continuavit opus.« • Ez ia kronosztikon formájában szerkesztett párvers értesít bennünket' arról, hogy a torony sgraffitóval való díszítése 1591-ben fejeződött bé akkor, mikor a nap a rák jegyébe lépett, vagyis a nevezett év szeptember ihaválban. Érdékes renaissance-stilusu tornyokat ta'álunk még: a sárosmegyei S z i in in y é in, IF e I s ő- és A I s ó-S ebesen, M o h n y á n, R a d

! á c s o n, S z i n n y e I i p ó c o n, K i s-S z e b e n b e n, Sáros-Szentgyörgyön, Hét h iá r islo n, iV ö r ö s a I m á n, B e r z e n c e n és a Szepesség igten sok, 'Helyszűke miatt itt föl nem sorolható városkájában. * A .városi é ipületek sorában érdekes renaissance-kori emlékeink' vannak a (bányavárosokban : S e I m e c-, K ö r m ö c-, B e s z t e r c e-, B éI a- és B a k a b á n y á n, K o r p o n á n, Zólyomban, továbbá V á gb e s z t e r c é n, A I s ó m i c s i n y é n, L i p t ó s z e n t a n d r á s o n, Z s o In á n, T r e n c s é n b e n, Pozsonyba n és főleg Sáros- és S z e p e smegyékbe n. Pozsonyban a városháza tanácstermének eredetileg csúcsíves boltozatát 1577-ben, négyféle fából készült lapos famennyezettel fedték. Nagyszombatban a régi szeminárium Oláh érsek által készíttetett 'kapuzata viseli magán a renaissance bélyegét. B'e s Zt e r c e bányán 'a Főtér 31 szám alatti keskeny hlomlokzatu ház zárt erkélyének! könyöklőjén kifaragott bibliai je'enet-, Pozsonyban pedig Sagner András patrícius rendelkezésére 1648-ban épített kétemeletes ház kapuja, szép emléke a német renaissancénak. Lőcsén csaknem valamennyi piactéri ház homlokzatán meglátSzik, hogy a XVII—XVIII. században renaissanoe-stilusából alakították át. De ,'ugyanez a megállapítás vonatkozik a Szepesség és Sárosmegye valamennyi városára is, melyekben ma 'már csak elvétve találkozunk át nem alakított épületekkel. Az ekorban épített városi házaknak úgyszólván az egész Felvidék ken jellemző sajátsága, hogy keskeny homlokzataik földszintjén és emeletén mindenkor 3—3 ablak van, melyből kettő a ' nagyobb és egtyj a kisebb szobát világítja még

1. Kivételt itt csak azok a városok képeztek, 'melyek nem voltak falakkal körülvéve s így kétszer-háromszor 6—8 méter szélességű híoimlokzattal épülhették, vagy ha két-három egymásmelletti telket egyesíthettek, mint ezt például Lőcsén a csúcsíves ka-puju 'Thurzó-, Pobst-Szkicsák-, az eperjesi Rákóczy-háznál, vagy a bányavárosokban, dúsgazdag kereskedők és kamaragrófok épületeinél (látjuk. A telkek mindig mélyen terjeszkedtek a keskeny, szűk, beépített udvarok felé, úgy hogy az épületek 6—8 méteres homlokzatával szem— 166 --