Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Építészeti és képzőművészeti emlékek
több oszlopa, ajtóbéllete-, a Vöröstoronyhoz csatlakozó épület lodzsái és a Bodrogra néző oldal félemeletének megkapó szépségű erkély-* részei. Könyvtár-szobájában a renaissance-kandallók egy pompás példánya állítja meg az idegent, ki a multak emlékeibe merülve olvassa el 1541-ből való felírását: »Alexander Sandrini lapicida«, amiből megértjük, hogy a XVI. század közepén, a híres olasz kőfarag[ó-mester itt dloilgozíott a pataki várban és alkotásainak egyik legszebb emléke azi általa vörösmárványba faragott kandalló. A Felvidék nyugoti részén, a nyitramegyei B r u n ó c község várkastélya viseli magán a kor bélyegét. A kastélyt 1690—1695 között gr. Bercsényi Miklós, később II. Rákóczi Ferenc fővezére építtette. Trencsénmegyében Nagybittse vára emlékeztet a renaissance korára. Hajdan víziárokkal körülvett épülettömbjét a főkapu fölöttii évszám tanúsága szerint 1571-ben Thurzó Ferenc, a lutheránussá lett nyitrai püspök építtette át. Minthogy a vár 1605-ben leégett, azt fia, Thurzó György, Rudolf kirá y nádorispánja állíttatta helyre. A várkastély legérdekesebb része az úgynevezett »jegyesek háza«, melynek homlokzatán az egykori díszes sgraffitóknak csak nyomai vannak, A ház díszes kapuja azonban ma is ép. Faragásának éve: 1601. Ař szepességi városok közül elsőhelyen a késmárki Thököly-várat kell említenünk. Ez a felvidéki renaissance-építészéét egyik leg(i.m^ozánsabb alkotása. A tűzvész által 1575-ben elpusztított vár helyébe Thököly István építtetett új várat, minek bizonyítéka a2 a főkapu fölé illesztett márványtábla, melynek latin szövege így szól: — »Turris fortissima, nomen Domini Stephanus Teökely de Késmárk. Anno salutis 1628. Hanc renovari curavit...« A vár egyik legépebb része, homlokzatával az udvarra néző kápolna, melynek stukkó-díszítményes dongaboltozatos mennyezete 1657ben készült. Bár a* kápolnában a későbbi restaurálások alkalmával a renaissance sok értékes emlékét pusztították el, a megmaradtakból' következtetnünk lehet, hogy úgy a vár, mint ennek kisded kápolnája, telve volt a renaissance értékes építészeti kincseivel. Bél Mátyás XVII. századbeli írónál a vár egykori berendezésére vonatkozólag igen érdekes adatokat olvashatunk. Ezek szerint a hajdan kettős kőrfalú, öt erős tornyú, mély sáncárokkal körülfogott vár a Thököly grófok valová gios; paradicsomia volt. Közepén hatalmas, a paloták egész sorával körülvett díszkúttal, tágas udvarral. Az udvarról nyíltak a várgrófok és vendéglek árkádokkal egybekapcsolt lakosztályai. Termiei közül kivált a történelmi vonatkozású fres'k|ókb an gazdag, arany-ezüst díszítésű, márványfalú, stukkómiűves mennyezetű nagyi ebédlő, melynek asztalai mellett kétszáz vendég foglalhatott helyet. Különös érdekessége volt a vár hjatalmjas alagsora, melynek egy része lovagló-iskolának volt berendezve. A főkapu melletti i stá lók isj fejedélmüek Va Iának, amennyiben azokban márványjászlak sorakoztak a falak miellett s a jászlliak! fölött óriási tükrök függtek, melyek mintegy megsokszorozni látszottak annak amúgy is tekintélyes méreteit. Hogy a várkastély termei milyen pazarul voltak berendezve, arra nézve következtetni enged az a tény, hogy mikor Thököly Imrét az). osztrák hatalom 1 megfosztotta birtokaitól s köztük' a késmárki vártól, a: •császári kegy megengedte, hog'y több mint 16 társzekeret míe«gtö<lt'ő': legdrágább kincseit onnan e'szállíthassa. — 163 — 10
