Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

A vár egykori szépségére ma csak egyik tornyának és bástyafalainak oromizatát alkotó, stilizált liliomokból összerótt frizei s hajcfan híres sgraffitónnyomiai emlékeztetnek. Mindén egyebet elpusztítottak, eredeti alakjukból kivetkőztettek a későbbi nemzedékek. Igen érdekes Szepesmegyében a nag y-ő r i várkastély, melyet az: 1556-ban rombadőlt vár helyén 1580—1590 évek között, graded Horváth Stansith Márk', a szigeti vár egykori kapitánya építtetett. Ma a szabadon álló, négyszögű, egyemeletes, 50—60 méteres szárnyakkaľ biró vár attikaszerű oromfalai, tornyainak koronázatai, emlékeztetnek

1 csupán a korra, melyben víg élet-, de Horvátjh Stansith György professor idején, heves theologiai viták is folytak. S'ziepesmegye északi részében, közel a régi magyar hátárhoz roskadozik a l u b l ó i vá r, mely virágkorában, a Lengyelországnak elzálogosított szepesi városok kormányzóinak volt a székhelye. A várat 1596-ban Lubomirszky Szaniszló parancsára renaissance-stílusban alakították ját és (mlindáddig, míg Mária Terézia idejében meg nem szűnt Lengyelországnak a szepesi városok fölött 360 évig tartó hatalma, — (1412—1772.) élénk élet folyt falai között. Ma festői romi. A lublói vártól nemi messze fekvő Nedec falu fölött emelkedő dombot a részben még mö is lakható Nedec vár romjai koronázzák. A XIV. század elején épü!t várat 1601-ben Palocsai Horváth György renaissanoe-stílusban alakíttatta át, de ekkori építményeiből csak a vár nyugati falának és északnyugati bástyájának oromfalai maradtak meg. Kapuzatának felső részén a következő latin felírás olvasható: -..»Georgius Horváth de Palocha, Dunajec, et Landek Dominus ac Haeres hoc Castrum virtutee sua aquisivit, ornavit amplifii cavit AnncS Dei 1601 --.« A mva r klu s f la I v i vár a XV. században épült. Hengeres bástyaalakú saroktorinyai a felvidéki renaissancéra jellemző oromfalakat a, XVI. 'században kapták. Ugyanígy a b'eth len falvi Thurzó-kastéJy négyszögletes, tömör, ormótlan épülettömbje is, melyből élénken válnak ki szépen tagozott, homokkő-keretbe fogla't ablaksorai. Oromzata 'még ép, de egykori sgraffitóinak alig van már nyoma. Az e csoportba tartozó várak, illetve várkastélyok közül meg: kéli végül említenünk a á z e p e s i várat és a f r i c s i kastélyt, mint amelyek különös jellegzetességgel őrizték meg a felvidéki renaissanqeépítészet nyomát. A Szíepesség leghatalmasabb vára a Szepesváralja fölött emelkedő hegyen épült Szepes vára, mely a renaissance korában már több százados mlultra tekintett vissza. Ugyanis kétségtelen történeti' adataink vannak ama, hogy őrtornya már a XIII. században állott.' Nagykiterjedésű, egy kisebb várost is befogadni képes kőrfalait a XV. században építették. És ugyanekkor épülhetett pa'otának nevezett része íis, mlely a XVI. században nyerte oromfalas díszítését; nemkülönben a fellegvár nyugoti falára könyöklő épületrész s a főtoronyhozi. csatlakozó árkádos folyosó. Ezek romjai ma is megragadják a falaki között bolyongó vándort. Sárosmegye (egyetlen viszonylag ép állapotban levő renaissancekori emléke a 30 méter hosszú, 16 méter széles és 18 méter magas, főhomlokzatával délre néző fries i-k a s t é I y. Tömör, téglanyalakú, egyemeletes, ínégy sarkán négy négyzetes toronnyal biró épület. Fa— — 164 — 10