Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

lokzatát és a kereszthajók oromfalát egy-egy nagyméretű kőrablak díszíti. Vörös és zöldesbe árnyaló kockakőből faragott főkapujának bélletét 3—3 lombdíszes fejű oszlop tagolja. Ez a templom egyedüli ékessége. A kapu fölötti ívmezőt szép hajlású folyondár faragvány koszorúzza. Tornya nincs, nem is volt. Érdekes románkori templomok, illetve maradványok még: B o rsodmegyében a bodvai, Göm őrben a pilai, csetneki, gecelfalvi, Hevesben a pásztói; az altemplommal is biró tarna-szentmáriai, feldé'brői, mely útóbbit egykorú falfestményei és még a longobard időkből származó indafonatos kőtöredékei teszik hiressé. ( Aíb au j m e gyébe n Hernádbűd, Hárskút, Pető-Szinye, Győrke, Felső-Regmec, Gönc-Ruszka, Selyeb, L i ptóban a kúti, liptószlentmiklósi, N y i t r á ba in a vitkóci, H on t b a n az ipolybalogi, ipolytamásdi. börzsönyi, baráti, illési, Zemplén ben a karcsai, B a r s b a n a garamszent-benedeki. A XII—

XIII. századbeli templomok közül különösen ki kell emelnünk az Imre király által 1198-ban alapított szepes v álra I ja it, me-; lyet egy valószínűleg fából épült templom helyén, III. Béla király rendeletéből építették. Az egykorú följegyzések szerint ez a szentegyház, Jób érsek esztergomi főtemplomához hasonlóan, kéttornyú, háromhajós, kerekapszisú bazilika volt. A tatárok által elpusztított templomot 1250 körül újították meg, mikoris hosísza 23-, szélessége 13 méter volt. A főhajót a keskenyebb és a'acsonyabb oldalhajóktól 3—3 pillérpár választotta el. A temploimot la XV. században átépítették, kibővítették s ezóta csupán két tornya, szabadon álló alsó csarnoka, szép északi kapuja, ennek 'bé Hetében nádleveles oszlopai és déli oldalán egykor állott díszkapujának a jákihoz hasonló kőoroszlánjai, emlékeztetnek ősi múltjára. . i i ; Föntebb említettük, hogy míg a felvidéki szerzetesi templomokra az olasz, német és francia építési irány nyomta bélyegét, ugyanekkor a p I é b á n i a-t e m p I o ím o k n á I a morva-elemekkel bővülő szászi hatás érvényesült. Ezt ^könnyen megérthetjük; ha figyelembe vesszük, hogy a Felvidéket ebben az időben lepték el a II. Géza által (1141— 1161.) a Közép-Rajna és Mosel-folyó mellékéről behívott úgynevezett »szász vendégek«, kik az új házba magukkal hozták az előbb említett formáktól némileg eltérő építészeti sajátságokat. Az ebben az i időben épült plébánia templomok különlösen Z ólyom és S z e pe'sí m eg y e ^területén, tehát a szász-telepesek földjén létesültek, általában (egyszerűbbek. Többnyire egyhajósok, gerendás mennyezetűek. Ilyenek ipéldául Bába szék, D o b r o n i v a, Hajnik, Ko r p o n ö, Szász plébánia-templomai. De azért ezek' seml hű másolatai egymásnak, mert úgyszólván mindegyiknél találunk több

L kevesebb eltérést, Igy a bábaszékinél, a torony a homlokzat külsején; emelkedik, Dobrovinán, Korponán, Szászon, a torony a templom testébe van építve. A dob'rovinai, korponai belső elrendezése bazilikas szlerű, háromhajós s (míg például a szászi téglány-szentélyü, addig a hajnikié négyzietes. A tornyok száma is hol egy, hol kettő. Az egyiken, szépen kifejlett koszorúpárkányok vannak, a másikon hiányzanak. Az — 146 — 10