Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Ősrégészeti vonatkozások a Felvidéken

(Nógrád m.) fefet tárgyait; Liptómegyíébôľa n é m et I i pc se i, k o m j át h­n a i, I i p t ó s z ein t i v á n i, anarásfaívi remek bronzokai;. Borsod­ból a s z e n d r ő d I á d >i r poláni, felsőtárkányi, botai, cserép­falvi leleteket. Ezek mellett kisebb gyűjteményt Zni óról, Zólyom­ból, S z li ács r ól, Bereg-, Nyitra— és Trencsénmegyékből. De itt tűnik szemünkbe a t ú ró c i híres bronzsisak, a Szebeszlón lelt diadémák, karikás láncok, karvédők; a podharingi kardok és a stomfai (Pozsony m.) sajó gömöri (Gömör m.) f e I s Ő do b s za i (Abauj m.) m u z s a j i (Bereg m.) fe I s ők u i n i (Árva m.) öntőtelepek! maradványai is, ősi kohónyomaikkal, kárpáti homokkőbői készült öntő­mintáikkal, beolvasztásra várt bronztöredékeikkel és rögeikkel, melyek azt igazolják, hogy az itt élt törzsek nem távoli vidékek magasabb kul­turájú népeitől szerezték be bronz eszközeiket, fegyvereiket, hanem honi iparosaikkal helyben készíttették. A Felvidék úgynevezett bronz kincsleletei közül leghíresebbek a k r a s z n a h o r k ía i, m e d v e d z e i, k o m j á t h n a i, b I a t, n i ci a i te­kercsek, diadémák, melld !íszek, tűk és tárcsafibulák. A kistérén nei aranydrót-tekercsek és bronz lószerszám-díszek, európai viszonylatban is első helyen állanak. * A bronzot követő művelődési korszak a vas. Hogy a Felvidék őslakói mikor kezdték először használni a vasat, természetesen nem 1 lehet pontosan megállapítani. Hiszen tudjuk, hogy az átmenetek az egyik művelődési korszakból a másikba sohasem jelentkeznek egyik napról a másikra, hanem a későbbi találmányok hosszabb-rövidebb ideig együtt fordulnak elő a korábbiakkal. A vas használata az egyes tartományok­ban, sőt országrészekben, nem' következett be egyidőben. Amíg pél­dául Egyiptcmoan, a Cheops-pira'misban talált vasdarab tanúsága sze­rint, ott már kb. harmadfélezer évvel előbb ismerték a vasat, addig; az asszíroknál, az Appennini-fáisziget ertuskjainál, a legelső nyomok a Kr. e. 1000—1200 évből, Felvidékünkön pedig 3—4 száz évvel későbbi időből va'ók. De még itt is vannak jelentékeny eltolódások, mert a, Dunántúllal, helyesebben a vaskultura legkiválóbb művelőivel, a kel­tákkal szomszédos területeken, sokkal hamarabb használták a vasat, mint a Kárpátok rejtettebb zugaiban, hova esetleg csak századok múl­va jutott el. Mely fajhoz tartozó népek lakták a bronzkor végén, heiyesebbeni a vaskor kezdeti szakában, az úgynevezett halistadti-korban . a Felvidéket? Ez ismét olyan kérdés, melyre kellő adatok hiányában ha­tározott feleletet adni nem lehet. A történelem 1 fáklyája csak a Kr. e. V. századig tudja bevilágítani ezt a területet. Az első itt lakó nép, melynek már a nevét is tudjuk), a skytha. A turáni népcsaládnak ezek az Ázsia pusztáiról a Kr. e. XV—XVII. századok között Eurlópa felé vándorló nomád törzsei, kiknek életmódját a Kr. e. V. században élt Hippokrates írta le először, az V. század legelején jelennek meg a Kár­pátok medencéjében. A Pontus tájáról, valószínűleg Olbia vidékéről, a Ve re c k e i-hágón át jöttek hazánkba. Itt lakozásuk korábbi száza­daiból mi emíékünk sincs. De a feletek tanúsága szerint a Kr. e. IV. században már itt éltek és a század zártáig főleg a mai Bereg, Felső­— 126 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom