Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Ősrégészeti vonatkozások a Felvidéken

Tiszavidék, Borsod', Heves, Nógrád, Bars és Komárom megyék területén hagyták hátra emlékeiket. Azok a leletek, melyek Felvidékünkön a Tisza forrásvidékétől Koímáromig történt vonulásukat kísérik, nevezetesen az európai formáktól elütő nyílcsúcsok, rövid, kétélű, széles, lapos markolatú kardok, rövid

1 pengéjű tőrök, balták, csákányok, nyársak, szé.'esöblű, magasi á bús nehéz fémüstök, kar és nyakgyűrűk, fülönfüggők, tükrök stb. igazolják, hogy ez a lóháton é'ő, nomád, vad, harcias, ékszerkedvelő nép a maga korában jelentékeny kulturfokon állott. Minthogy hagyatékában egyformán találni bronzból és vasból készült eszközöket^ megállapítható, hogy mikor hazánk területén feltűnnek, akkor a bronzkor már utolsó, illetőleg a legkorábbi vaskor első fázisát élte. Legszebb skytha emlékeink Szirmabesenyő, rőí, Tokajról, P i I i n b ő I, a borsodmegyei M o n a j r ó I, a hontmegyei I m e I y r ő I, Komáromból, Gyöngyösről s a máramarosmegyeí Kőrösmezőről, Bilimből, Kabolapolyánáról, Lonkáról, Szarvasszóról és Beregmegyében Munkács környékéről kerültek ki. Ezek legnagyobbrészét a Nemzeti Múzeum őrzi. Gyöngyösön egy nagyobb skytha urnatemetőt ástak ki. Ez a jelenség amellett szól, hogy a bronzkori hullaégetési szokás átnyúlt a vaskorba is. Az egyes urnafészkek legjellemzőbb darabjai a bronz-csörgők, nádlevélidomú lándzsák, aranylemezzel burkolt bronztöredékek, vaszabia-dárabok, kolompok és szekérvasalások. Bizonyára ez útóbbiakra vonatkozik Herodotos IV. könyvében olvasható ama kitétel, hogy... »a skythák főbb halottaikat szekérre téve, messze földre, egyik törzstől a másikhoz szállítják s megállapodván, a szekeret holttestével, fölszerszámozott íovaival. fegyvereivel, szolgáival és drágaságaival együtt elégetik, a hamvak fölé pedig magas halmokat emelnek...« La • Téne korszakbeli tárgyak a pilini és sziráki leletből. — 127 —