Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Ősrégészeti vonatkozások a Felvidéken

nek, Krasznahorka, Putnok, Rimaszécs, Feled, Várgedé, Ajnácskő, Osgyán, Likér, Murányalja, Dobsina. S tz e p e s m e g y é b e n : Lőcse, Szepesolaszi, Váralja, a többiek jelentéktelenebbek. S já ros m eg y ében: Jánoska, Enyicke, Eperjes, Kapi, Szokoíy, Nagyiadna, Osztrópatak, Héthárs, Eerzevice, Orló, Palocska, Micsák, Murgonya, Bártfa, Zboró. A ba u j m e g y é'ben: Dobsza, Büd, Fügéd, FefsővadSászi, Szín, Rás, Bodolló, Széplak, Szina, Zsadány, Abaujvár, Szurdok, Garadna, Bod'ókőváralja, Csobád, Novaj, Bárca, Sáp, Szádellő, Görgő, Abos, Visoly, Szalánc, Devecser, Regéc. Borsodmegyében: Kisgyőr, Sály, Geszt, Mocsolyás, Diósgyőr, Miskolc, Tard, Cserépfalu, Vatta, Négyes, Aranyos, Szirmabesse-> nyő, Tibold-Daróc, Latorkut, Bába, Bogács s a bükki barlangok felső rétege. Z e m p I é n m e g y é b e n : Károlyfalu, Rudabányácska, Borsi, Mező-Zombor, Tokaj, Tarcal, Hernádnémeti, Dargó, Homonna, Zebegnyő, Hercegkút, Radvány, Bodrogvécs. U n gm e gyében: Kustyánfa, Fornos, Munkács, Mogyorós, Mokcsakérez, Nagyláz, Budaháza. Be regmegyében: Véqardó, Kígyós, Beregszász, Muzsaj, Szolyva, Polena, Volócz, Gerében, Bene, Nagylucska, Sztánfalva s még vagy 50 helyen. U g o c s a m e g y é be n : Virágvár, Tamásváralja, Csornatő, Csepe, Nagyszöllős, Tekeháza, Királyháza. Veréc M á r a m a r o s m e g y é b e n : Csornatő, Visk, Huszt, ökörmező, Szinevér, Kalocsa, Mokra, Brusztura, Kabolapolyána, Nagybocskó, Szlatina, Rahó, Borkút, Körösmező. E telepek mindegyikéből a legkülönfélébb kőzetekből készült egyszerű és nyéllukas balták, kalapácsok, gyaluk, vésők, egyszerűbb, majd fejlettebb tipusu agyagedények, agancsszerszámok, csonteszközök, agyag-csont, kagyló gyöngysorok, parittya kövek, hálónehezékek, zsugorított és ülő helyzetben eltemetett vázak, a túlvilági élet hitét bizo•nyító áldozati edények, sírmellékletek, gyermekjátékok, tűzhely- és :kunyhónyomok, nemesszarvas, disznótulok, ló és madárcsontok, vastag festőkagyló rétegek stb. kerültek ki. A föntebb felsorolt kőkori lelőhelyek természetesen csak egy hányadát teszik a Felvidék újkőkori telepeinek, dé elegendők annak

1 megítéléséhez, hofgy ebben az időben az ember már ellepte a ^idélc minden könnyebben hozzáférhető részét. A kőkort követő új művelődési korszak a réz, mely tulajdonképen csak átmenetéül szolgál az erőteljesebben kifejlődött bronz-korszaknak. Termésállapotban előforduló rézben a Felvidék hegyei rendkívül (gazdagok. Különösen az a M a g y a r-É rchegység, az O s z t r o s k i- V ep o r- és S'z e p e s-G ö rn ö r i-é r c h e g y s é g vidéke, hol az ősiember a (maga primíitiv fejtő szerszámaival viszonylag könnyen juthatott termés rézhez, i Hoigy fezt az új anyagot először ugyanúgy dolgozta föl, mint a követ és csak igen-igen hosszú idő múlva tért át rézszterszámai-