Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Ősrégészeti vonatkozások a Felvidéken

nak hevítéssel, olvasztással vaió előállítására, arra nézve több leletünk szolgál bizonyítékul. Ezek a rézeszközök alakra nézve, teljes azonosságot mutatnak a kőkori formákkal, mi viszont amellett szói, hogy a rézből készült eszközökkel egyidejűleg használták a kőeszközöket is és a megszokott formákhoz ebben az átmeneti időben is ragaszkodtak. Ide vonatkozólag érdekes leleteink vannak a in ó g r á d m e g y e i Losoncról Hárshegyről, Terennyérői, Lapuj.tőről, Szirákrói, Balassagyarmatról, a be r e g m e g y e i Tövisfalváról, a nyitramegyei Öbarsról, Nyitráról, az u n gm egyei Lucskáról az ugocsamegyeí Turcról, la p o z s o n y m e g y fe i Szomolyánról, a b o r s o d m e g y e i Szilvásról, Mezőkeresztesről, Diósgyőrről, a t r e n c s é n m e g y e i OvcsarszíkóróL a hontmegyei Selmecbányáról, a be regmegye i Hársfal• várol, a !m á r a m a r o s m e g y e i Rahóról, Borkútról stb. Ezeken a helyeken ú j kő kor i tárgyak kíséretéiben kerültek elő a különféle lapos vésők, ékek, balták, csákányok, fejszék, kések, tőrők, kardók, ékszerek és vegyes kisebb tárgyak. A b r o m z~k o r s z a k erős elterjedést és fejlődést mutat a Felvidéken. Ebben a korban az ember különösen nagyot haladt a művelődés terén. Szelídebb. Nemesebb. Helyhezkötöttebb életet élő. Lakása földbevájt, méhköpüszerü üreg vagy rőzséből font, agyággal tapasztott kunyhó. Már ismeri a földművelést. Vannak háziállatai. Ért a fonáshoz, szövéshez, finomabb agyagrrvunkákhoz. Díszítő érzéke fegy(verein, edényein, ékszerein jelentkezik. Ruházata, fegyvere tökéletesebb. Szereti a testét díszítő ékszereket. Erre vallanak a sírjaibán lelt függők, gyűrűk, nyakperecek, diadémok, dísztűk, ruhakapcsok. Egy •felsőbb hátalom elismerése s a túlvilági életben való hite, rányomja; bélyegét minden munkájára. Halottait többnyire elégeti. Hamuját étellel, kedves eszközeivel urnákba zárva temeti ef. Ennek a könyvnek viszonylag szűkre szabott kerete nem engled'i, hogy a Felvidék minden eddig ismert bronzkori telepét fölsoroljuk, azért alábbiakban csak a jelentősebb lelőhelyeket fogjuk megnevezni: P o z so n y meg y ié ben: csaknem valamennyi kőkori telep fölött folytatódik a bronzkori élet. De ugyanígy a többi megyében is. N y i t r a m e g y é'b e n : Privigye, Pőstyén, Berencs, Nagy-Lehota, Novák, Csejthe, Nyitraszieg, Verbó, Brezová, Nahács, Vittenc, Vágsellye, Divék, Nyitra-Novák, Mosóc, Drahóc, Galgóc, Farkasd. T r en c s é n m eg y é b e n: Oroszlánkő, Alsószucs, Podhrágy, Puchó,. Mikusóc, Beckó, Csütörtök, Rajec, Lednic, Szulyó, Bittse, Zsolna, Sztrecsén, Várna, Teplicska. Á r v a m e g y é b'ejn : Felsokubin, Zaskó, Krasznahorka, Nizsnofa, Árvaváralja. L i p t ó m e g y é b e n L Andrásfalva, Rohács, Liptó-Szentmárton, Komjáthna, Nagybobróc, Rózsahegy, Liptó-Szentkereszt, Lazinszkó, Hradek, Mattasóc, Németlipcse, Szentiván. Tu r óc m eg y é be n: Blatnica, Znió, Jaszenova, Szklenóc, Mosóc, Szucsány, Szklabinya. H o n t m e g y é b en : Felső-Szemeréd, Pusztapatak, Baráti, Horváti, Szárazd, Endréfalva, Visk, Ipolyszakállas, Zseliz, Tergene, Varad, Kis:sa Hó, Bény. í Nógrádmegyében: Kisolroszi, Pálfalva, Pilín, Szécsén, Dolány,. — 123 —