Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Ősrégészeti vonatkozások a Felvidéken

állati életéből s mint gondolkozó, tervező, újabb-újabb dolgok létrehozásában fáradó találmlánygazdag észlényt állítják az utókor elé. Mik ezek a jelenségek, mik ezek az életmódot átalakító találmányok? Itt van elsősorban a 'tűz hatásának és előállításának még a paleolitból származó ismerete. Ma már el sem tudjuk képzelni e találmányának korszakos és életmódját teljesen átalakító hordérejét. De tény, hogy mikor a villámgyujtotta tüzet először bámulta és először figyelte meg, hogy bizonyos kövek egymáshoz ütődve szikrát vetnek, mikor hosszú megfigyelések, tépelődések, először váltották ki agyából a gondolatot, hogy a kavicsból tudatos munkával szikrát pattantson és ezt a szikrát lángra lobbantsa; mikor először tapasztalta ki, hogy az a lo-; bogó, füstöt bodorító, szikrát táncoltató, mindfent megemésztő és érintésre fájdalmat okozó valami, nem félelmetes átokisten, hanem egy általa bármikor létrehozható, vagy megszüntethető erő: útja ekkor vált el voltaképen az anthropoid'tóil s ekkor és ezzel lépett a tökéletesedésnek arra az ösvényére, melyről azóta sem tért le s-aime lye n haladó nemzedékek azóta is csak' mennek, mennek, mindig előre, mindig fölfelé, de nem tudják, hogy ez az út hova és milyen magasságokba: vezet ! Itt Van a lehasított ágból, durva kőszakócából átalakuló védő és támadó fegyverek sora. Itt a bazalt, trachit, pala, obszidián, márvány, szerpentin, andezit és más kőzet anyagából formált kőeszközök gazdag! változata, melyek egyben igazolják, hogy amikor Felvidékünk völgyeit, hegyperemeit megülte, majd leszállott az Alföld ingoványos síkságaira is, akkor már bizonyos geográfiái ismeretekkel rendelkezett. Akkor már ismerte a Kárpátok, Alpok, Balkán hegyek tájékait, mert vagy maga'

1 hozta innen az eszközök készítéséhez szükséges kőféleségeket, vagy cserekereskedés utján jutott birtokába. De iglazolják azt is, hogy előállításukban rendelkezett számító ésszel, fejlődő Ízléssel, a tapasztaltak' tanulságaival és e tanulságok okszerű fölhasználási képességével. Nézzük meg csak az ezernyi év patinájától inemes tárgyait, melyek! akkor valóságos kincsei voltak, mert minden darabját hosszú ïdo munkája .szülte, minden darabjához ezernyi emlék fűzte és némelyik' féltett hagyatékként szállott ősről az ősre. Nézzük olykor hatalmas méretű kobaltéit. Hány nemzedéket szolgáltak? Hány faóriás roskadt le csapásaik alatt? Hány medve, bölény, szarvas koponyát zúztak össze? Az ősi törzsek hány emberirtó csatájában vezérkedtek? Hányszor fürödtek vérben, dicsőségbjen? Óh, milyen csodatörténet volna, ha mindezt elbeszélni tudnák?! Ám a ma hangtalan, az Enyészet hatalmának magukat megadó emiékék : nyílhegyek, hálónehezékek, orsókarikák, edények, kőeszközök, kagyló, vagy agyagékszerek, hangtalanságukban is sokat elárulnak. Igy tőlük tudjuk meg, hogy az ős megfijgyelő, egyre zakatoló elméje, a haltól az úszást, a póktól a hálófonást, a télire p rémbe öltöző állatoktól a ruha használatát tanulta el. Csontból hegyezett nyilakkal, dárdákkal eltüntette a közte és a terítékre megszerezni akart vad közötti távolságot. Kitalálta, miként lesz köszörülés által veszedelm'es fegyverré a csont és felhasználta a kifeszített sodrott bélben rejtőző röperőt. A madár magasba rakotft i — 116 —