Bányai Pál: Felsőgaram

III

. A sztrájk harmadik estéjére gyűlést hívott egybe a sztrájkbizottság. A kerületi hivatal a gyűlést betiltotta. Dacos volt a munkások arca: elhatározták, hogy mégis megtartják a gyűlést. Mintha ágyúk dörögtek volna a levegőben. Csak iaz asszonyok tágranyilt, ijedt szeme árult el valamit az izgalomból,| mely mindenkiben ott kavargott. Hét óra előtt néhány perccel gyülekezni kezdtek a sztrájkolok a központi iroda előtti térségien. Hatvan fegyveres csendőr állott a tömeggel szemben. Ordított a levegő, pedig még csend volt. Egy asszony felsírt: „Én édes Istenem!" Hirtelen egy fekete ember nőtt ki a tömegből. „Elvtársa—a—ak!" Piros, merész szavak kavlarogtak a térségben. Aztán megmozdultak a csendőrök, kezükben (gumibotok fény lettek feketén. „Szé—

é—éjjel!" Jano fejét ütés érte. „Miért üt meg, hát már az igazságot sem szabad meghallgatni?!" Tompán puffogtak a gumibotok az emberek testén. A fekete ember beszélt: „A kommunista párt..." Lendülő karjai mintha szárnyak lettek v*Lntt. V 99