Bányai Pál: Felsőgaram

Viaszból volt a tömeg, a csendőrök nem találtuk ellentállásra. Emberek estek el, tápászkodtak M. „Kriszta—

u—

lis!" A fekete ember beszélt: „Minden dolgozó egységfrontja.. A csendőrök lerántották a fekete embert az asztalról, amelyen állott. Elmerült a fekete ember. Mire újból feltűnt, véres volt az arca. Meghátrált a tömeg. Egyesek futottak már. „Széjjel!" Mint az ostor pattogott a csendőrök szava. Izzadtak a csendőrök. Széjjel verték a gyűlést« Bojkóné is ott volt. Csak azért ment oda, mert egyedül volt nagyon, emberek közt akart lenni. Hallgatta a, fekete ember beszédjét és gondolkozott, menekült, gyenge asszony, amikor a tsendőrök verni kezdték a népet és gondolkozott. Mily egyszerű volt valamikor az élet! Egyik nap nyugodt édes testvére volt a másiknak, jó asszony volt, és jók voltak az emberek is körülötte. Elment a férje, rossz asszony lett, az emberek körülötte vergődtek a megváltozott élet gonosz szorításában. Most csendőrök elől meneküldtek. Mindennek egy oka van, az ő rosszaságának, az emberek vergődésének, a csendőrök szuronyának: rossz az élet. Miért futnak a férfiak a csendőrök elől? Hatalmas férfiak, fáktól nem féltek, kövekkel megbirkóztak, földeket letűrtek. Miért gyávák a férfiak a csendőrszúronyok hegye közelében? Azt mondta a fekete ember, hogy harcba kell szállni a rossz élettel. Akkor megint jó asszony lesz. 100