Bányai Pál: Felsőgaram

Igaza volt a lyukasarcú embernek, aki ndki Franciaországban ,az élet értelmét magyarázta. „Boldog lesz az ember... Kapitalizmus, szocializmus, osztályharc, Szovjetunió .. Egész nap a sztrájktanyán tartózkodott. Vitatkozott, újságot olvasott, mind mélyebbre jutott a dolgok felismerésében. Néha már nem tudta magában tartani az újonnan felfedezett igazságokat, félrehívott valakit, hogy anniak is elmondhassa őket. Irtó mély árok tépi két felére a világot, az egyik oldalon & szegények, a másik oldalon a gazdagok állanak. Egyszerű volt, amit mondott, mint a kék szlovák hegyek, zúgó erdők, szőke vizek. Egyszerű és hatalmas volt, amit mondott, mint az élet az erdők alján. Egy nap sztrájkőrségen állott. A szeme előtt terült el az embernélküli munka helye. Árva leány. Elsüllyedt hajó. Döglött jószág. Csak azért, mert ő és társai nem leheltek beléje lelket ziháló lélegzetükkel. Aludt a vidék, mielőtt megkezdődött volna rajta a munka. Lélegzete mély volt és szabályos, akár az évszázadok múlása. De jött az emberi erő, szörnyeteg, mely hegyeket mozdít el helyéről, szakállas Mózes, ki vizet fakaszt a kopár sziklából. Felébredt a vidék. Hatalmjasan vonaglott nászában az emberi munkával. Most megint jalszik, de lélegzetéből már az új idők lüktetése hallatszik. Piviár Jano és Csulen Gábor és Kővár József és Kovácsik Ferenc és az a sok más dolgozó öszszetett ereje alkotta ezt a csodát. „Mily erősek vagyunk!" Talán most először érzett Jano egy kevés szeretetet a munka iránt, melyet eddig gyűlölt. De nem! 7 97