Bányai Pál: Felsőgaram

akár a juhnyáj, amelyik nem tudja, hogy merre menjen, ide-oda sodródik, mert nincsen vezetője. Azért mindenkiben dolgozott a ragyásarcú beszédje. Az egyik asztalnál, okuláréval a szemén, öreg paraszt olvasta az újságot. Szája mozgott a betűk után. Egyszerre csak felkiáltott: „Itt van ni!" Felfigyeltek az emberek. „Kétfejű, hatlábu borjú született megint. Háború lesz. Akkurátosan így volt tizennégyben. Akkor is ilyen borjú született, azután lelőtték a pogányok a trónörököst. Pedig olyan szép nyalka bajsza volt, mint egy csendőrnek. Sokszor láttam, Isten nyugasztalja, amikor katonakoromban a király házát strázsáltam Bécsben. Hej, jobb idők voltak azok! Két krajcárért akkora darab kenyeret kaptam, hogy úgy felfúvódtam tőle, mint a jószág a nedves lucernától." Mindenki az öreget hallgatta. Olyan volt az emberek szeme, a.kár a mesét hallgató gyerekeké. Fíallgatagon ivott Jano. Máskor már két deci' pálinka jókedvre hangolta, de most nehezen akart jönni a jókedv, akár a sánta ember a hegyen át. Már nehéz volt a feje, nyakát leszegte. Nevetni próbált, de csak az arca torzult el. El akarta magától kergetni a gondokat, de azok makacsul szívták a lel.K C t y CLIC živ a bögölyök a ló testét. Liszt, zsír, kenyér, szalonna, krumpli, ruha, gyerekmosoly, asszony ne vetés. Nyolcszor ötven: négy korona. Meghalt már az erdő, megfogyott a munka. Mi lesz holnap? Üvegsört rendjelt. 6 81