Bányai Pál: Felsőgaram

Nőtt Jano, állán szőr ütődött ki, megismerte az első szerplem nagy csodáját. Már koncsorgott is «egyívású pajtásaival ia sötét falusi uccákon, sziaglálózott, honnét hoz feléje legény váró leány szagot a szél. Vasárnaponként büszkén feszitett végig virágos ingéiben a falun. Mindenki virágos ingben járt vasárnaponként. Szines volt az ingektől a falu vasárnapja, ,akár a tavaszi rét. Valamikor réges-régen, játékból és szereLemből hímezte ki valaki ezeket a virágokat. Azóta ott virítottak az ingeken, az edényeken, a fakapuk faragásain, az énekeikben, mesékben, az emberek lelkében. Megtanult Jano cigarettázni, kocsmába is eljárt. Aztán tizennyolc éves lett, hatalmas szál legény. Társai nagy ereje; miatt „medve" PiviárnaJk szólították. Itt volt az ideje, hogy favágó legyen belőle. Már beszélt erről a ,,partafírá"-val, akinek csoportjában apja dolgozott valamikor. Valamelyik viasárniap elhívja a partafira Janót az erdőbe., hogy kipróbálja favágói tudományát. Rámutatott egy vastag fenyőre, hogy pz,en mutassa, meg, mit tud. Körüljárta Jano ia fenyőt, vizsgálgatta testét, akár kupec a marháét a vásáron. Akárhogyan nem lehet beleharapni a fába. Ismerni kell gyengéjét, tudni kell, hol adja meg magát a legjobban. Először fejszével vágta meg Jano a fát, hogy a.bba az irányba dőljön, amelyikbe ő akarjia. Aztán elővette a széleslapú kerek fűrészt és a partafíráva.1 együtt fűrészelni kezdte a fát. Jajgatott a fa ja fűrész hegyes fogai alatt, egyszerre csak megadta miagát, eldőlt nagy suhogással. Ijedten repültök fel az erdei madarak. 8