Bányai Pál: Felsőgaram

X

III. Délelőtt a gyerekszennyest aggatta ki Katk,a éppen, amikor meglátta Bojkonét a szomszéd udvaron. Egyszeriben eszébe jutott mindaz a keserűség, melyet el kellett szenvedni. Nagyot sikított. „Embere-e-ek! Nézzétek a cédát, még mutatkozni mer szégyenével Isten szeme előtt ?!... Adta a szentet, pedig titokban biztos odafeküdt koronáért a legutolsó csavjargó alá... Gonosz a szeme! Megverte, vele az én férjemet. Embere—

e—ek, nézzétek a házasságtörő asszonyt!" Folyvást köpdösött Katka. Elfogta a várandós aszszony undora. Bojkoné sápadtan hallgatta gyalázkodó szavait. A lármára kiszaladtak ,az asszonyok a szomszéd házakból. Gonosz volt szemük, szájuk görbe. Mint a kések meredteik a gyűlölködő lasszonyszemek a fekete asszonyra. A levegő megtelt a ki nem mondott kiáltással : „Kövezzétek meg!" A jó asszonyok, a csúnyák, az elhasználtak, iaz öröm nélkül valók, a szentek, az álszent-sík összefogtak a gonosz ellen. „Cigányasszony!" „Boszorka-a-a!" Piviárné egyik asszonytól a másikhoz szaladt. Arca furcsán remegett, karjaival ide-oda csapkodott nevetségesen. 64